Újszerű év újszerű blog újszerű poszt

Évekkel ezelőtt jutott eszembe a gondolat, hogy a január elseje tulajdonképpen a leginkább haszontalan nap az évben. Lényegében két dolgot csinál az átlagember ilyenkor. Megpróbálja szó szerint és képletesen megemészteni az elmúlt éjszakát és az elmúlt évet, és megpróbálja ködös aggyal elképzelni, hogy másnaptól már elkezdődik az felkészülés az új mindenre.

2015 nekem egy sok szempontból vonalat húzós, lezárós, letisztázós, újrakezdős év volt. Mi sem jellemzőbb rá, hogy az év utolsó napját kettesben, vidéken, csendben töltöttem. Fél egykor lefeküdtem aludni. Csak saccolni tudom, de hogy 30 évnél régebben történt ilyen utoljára, az nyilvánvaló. A vicces következménye mindennek, hogy az év első napja az eddigi gyakorlattal szemben aránylag értelmes dolgokkal telt. Evés étvággyal, tisztességes méretű séta, játék, könyv, azaz szinte mértéktelenül kibővítettem az erre a napra évtizedek óta stabilizált repertoáromat, amely az egész nap fekvésből, nyögésből, fingásból, hideg/meleg friss/maradék ételek elfogyasztásából állt,  valamint a látogatók minimalizálásából, és a barátoknak/kal történő üzengetésből, hogy mindenki életben van-e, valamennyi létfontosságú szerve a helyén van-e, történt-e összeütközés a törvénnyel, ésatöbbi.

Ami a legújabb, hogy jutott kapacitás gondolkodni is. Nem kell beszólogatni, hogy az normál napokon se megy, ezúttal véletlenül ment. Annyira, hogy még tollat is ragadtam, pedig hosszú hónapok óta eltűntem. Sőt visszanézve és őszintén szólva az egész 2015-ös évben nem foglalkoztam nagyon a blogommal. Most pont fasza lenne az időzítés a nagy fogadalmakra, hogy akkor majd most - de erre egy régi barát tökéletes tanulsága jut eszembe, hogy "jabazmeg január első felében minden konditerem csutka fullon van...".

Amit január elsején kell elkezdeni, az nem érdekel téged igazán. Engem sem. Csalódásokat előregyártani meg utálok. A blogom meg az intim szférám. Hullámzik. Mostanában éppen nem írom. Illetve írom, de nem publikálható formában. Vázlatok, félmondatok, gondolatmenetek, kísérletek, hülyeségek, túlzások. Azt hiszem változtatni szeretnék rajta, de nem vagyok még biztos benne, milyen legyen. Majd útközben kiderül. Ebben a félig közéleti, félig életvezetési megmondósdiban kicsit elfáradtam. Nem tudom, és nem is akarom menetrendszerűen elővenni a megmondó-mutatóujjamat, kinyújtani és akkor témánként rendszerezetten elővezetni a baromságot. Egyre izzadságszagúbbnak érzem. Persze nyilván lesz 1-1 téma, amihez muszáj lesz hozzányúlni, mint a melegek, vagy a menekültek voltak. De talán érdemesebb lenne hétköznapibb, egyszerűbb dolgokról írni. Egy átlagos élethelyzeten keresztül megmutatni a világomat. Ez az egész blog úgyis egyfajta kilélegzésnek indult, az egyes történések, az abszurdok, a hülyeségek, a viccek és a drámák kiírása magamból mindig segített. De 2,5 év után valahogy megrekedtem. Azt hiszem, az gátol, hogy úgy gondolom, túl egyszerű és túl átlagos dolgok nem valók a nagyvilág elé, meg úgysem érdekelnek senkit, ezért próbáltam nagyobb lélegzetű témákról írni, nagy tanulságokat levonni (már amikor nem a nettó hülyeség jött belőlem). Itt a hiba a rendszerben. Hogy néha azt hiszem, a nagyvilágnak írok, és figyelembe kell venni elvárásokat, meg érdeklődést, meg a téma aktualitását.

Rohadtul nem akarom figyelembe venni (bocs), mert ez megöli a blogot. Vagy magamnak írok, és azt elolvassa valaki (vagy nem), vagy nem tudok írni. Nem vagyok újságíró, nem tudok elvárásoknak megfelelni. Nem akarok sem világmegváltani, sem igazság bajnoka lenni. Csak megjeleníteni szeretném az életem kedves, furcsa, dühítő, boldog és boldogtalan pillanatait azért, mert jót tesz nekem, ha a grafomániám segítségével kivezetem magamból ezeket az érzelmeket, amit mindez okoz, illetve helyére teszem őket az írás segítségével. Talán kisebb, rövidebb, gyakoribb írásokra van szükségem. Még a végén kiderül, hogy kellett is nekem ez a hosszabb szünet.

Hát így. A többi meg majd kiderül. Boldog újévet mindenkinek...