Félálom

Hajnali négy. A kanapé mindig beválik, ha csak hátra akarok dőlni, nem gondolni semmire, és kizárni egy kicsit a külvilágot. Nem kell mindig nagy gondolatokat szövögetni. Jelenleg az jut eszembe, hogy ha majd lefekszem, mennyire eszetlen jó lesz elnyúlni a reggeli szürke fényekben, és arra gondolni, hogy mindjárt szutyorogni fog a kotyogósban a fekete, megjön az illata, megvakarom a hasam, és egy pokróc alá ülök ugyanide a kanapémra. Milyen érdekes, hogy lefekvés előtt ez a zene maradt meg a házibuliból:

de már tudom, hogy reggel mihez lesz kedvem :)

Nem fontos. Legyen 5 perc itt az éjszakában, a vasárnapi reggelben. Sikerüljön néhány hónap után összerakni mondjuk 90 perc délutáni alvást, vagy akár az esti tévénézés, olvasás, vagy zeneválogatás közben egy olyan egyszercsak típusú most, amikor csak magaddal vagy egy villanást, és nem kell semmire koncentrálni. Persze ne ugassak, amikor a gyerekek, a kutya, a család, a bármi zajong, jön-megy, intézkedik, vagy csak szimplán körülvesz. És nem kell elmondani külön, hogy ez így van jól, meg imádod, meg ez a természetes közeged. Ettől még jólesik, és kimondani is jólesik, hogy jár egy pillanat, amikor megáll az egész zsongás, és vasalás közben, ebéd után, meccs előtt, vagy a vécén megtalál a jól megérdemelt magány, és arra gondolsz, hogy nincsen semmi baj, a franc egye az egészet, minden végtére is gurul és működik. Másnak sem hibátlan, habkönnyű és gördülékeny, mindenhol ott vannak a gombócok és akadályok, intézni valók, és aggódni valók, de azzal majd foglalkozol 5 perc múlva.

Összerakod a hetet, kiszámolod a kiszámolni valót, frissíted a tennivalós listát, a bevásárló listát, az iskolai listát. Végiggondolod a logisztikát, kocsit, munkát, családot, megbeszélt időpontokat, átfuttatod a fontos pontokat és a ne-felejtsem-el részeket is. Átmegy rajtad a kajától a testeddel való kibékültségi állapoton át egy pár érzelemig sok minden, egy pár sztori, egy pár benyomás, ami ért a napokban. Majd feldolgozod, megemészted, megtervezed. Majd kigondolod, majd megfogalmazod, majd raktározod, majd megválaszolod.

Nem fogsz kicsúszni az időből, bírni fogod szusszal is, lesz hozzá kitartásod, és ha el is veszted időnként, még türelmed is lesz mindenhez. Valahogy össze fog állni, ki fog alakulni, meg fog oldódni. El fogod dönteni, végig fogod csinálni, és el fogod végül intézni. Aggódni fogsz közben, a végén meg rájössz, hogy nem kellett volna. Vagy hogy megérte.

Most csak legyen csend egy kicsit.

Néha kell az is.