Mesteremberek mennyországa

- Ja, számla kell róla? Akkor ne haragudj, öreg, nem vállalom.
- Ugye viccelsz? Amúgy a megrendelő vagyok, nem öreg.
- Jaja, vágó, de így nem kell.
- Ennyi melód van?
- Ennyi nincs, de számlával nekem szar.
- Gondolom, haver. Na viszlát.

Elnyomok magamban még annyit, hogy ti a világ leggazdagabb emberei kell, hogy legyetek, ha csak így passzolsz le melót, meg még azt is elnyomom magamban, hogy a k#&@va anyádat, amiért egyrészt most szarban hagysz, másrészt én sose utasíthatok így (mit így?!?) vissza melót. És még csak a negyedik sort írom, de te már bólogatsz olvasás közben, mert eszedben jut legalább 10 vonatkozó sztori melósokról, fővállalkozóról, kivitelezőről, mindenféle iparosról, meg mesteremberekről, akiknek valami egészen elképesztő kis szubkultúrája alakult ki ebben az országban. Persze lehet, hogy csak az én városomban ennyire magas az elkurvulási ráta, de itt az egekben van. Itt konkrétan nagyobb királyok nem nagyon vannak, ha nem veszem egy kalap alá a őket mondjuk a reptéri taxisokkal, meg a szintetikus drogok kereskedőivel, de ennyire talán én sem mennék messzire.

De tény, ami tény, ennyire rohadtul magas árakon ilyen színvonaltalanul, viszont mindenfajta ellenőrzés, következmények és rend nélkül nem sokan dolgozhatnak itthon. Az azért mértékadó történet, hogy ki akarok cserélni a pecóban egy sima üveget egy tejüvegre, hogy ne lássanak be a gangról.  Kiválasztok egy üvegest (teljesen ismeretlent), felhívom, elmondom. Közli a csávó a következőket: - mérjem le én az ablakot (!!!), diktáljam be a méreteket. - ő műhelyben kivágja az üveget, elhozza, bevágja, kész is van, adja a biztosítási papírt, amivel mehetek a biztosítóhoz. - na várj, várj, öregem, félreértesz valamit. Csak cserélni kell egy üveget. - jaj, drága uram, hát betört az az üveg, nem igaz??

Ugyebár az ördögi kört le se kell írnom: nem ad számlát, mert a/ te hülye vagy? b/ nincs is cége (!!) c/ akkor 100%-kal magasabb (most ezt a kis adózási egyszeregyet hagyd). Nincs számla, ezért szerződés sincs, ezért minőség-ellenőrzés, vagy bármilyen, a minőséget kvázi megkövetelő háttér, vagy szankció sincs. Ebből adódnak az olyan csodálatosan képszerű pillanatok, amikor a negyvenöt kilós kismuci áll a tagbaszakadt vízvezeték-szerelővel szemben (jelzem, nem kéne annyi pornót nézni, és akkor most nem kalandoznál el, cimbi), szóval áll vele szemben, a csávó mondja kész van. De szivárog. Jó az. Dehát szivárog. Ez ilyen, mondom, jó az. Nem fizetem ki. De. Dehát szivárog. Szétszedjem, vagy kifizeted? Hívom apámat. Akkor meghúzom jobban. Köszi.

Úgy értem, tiszta, hogy senki nem kér és nem ad számlát. Utálom ezt, mert ez az egész okosba-gyorsba világ nekem egy suttyó fukszos valóságot jelent, amiben egy multinacionális cég légkondicionált tárgyalójában középvezetői szinten rendszeresen elhangozhatnak olyan mondatok, hogy le lesz vajazva, vagy hogy intézzük el simába', én meg komplett ufó vagyok ezen a vágányon. Nekem ez az egész szürke zónában elektrik bugizás az apeh elől lólépésben kurvára fehér folt, se kedvem, se neveltetésem, se ötletem erre, ráadásul szarul is érzem magam már a közelében is.

Ugyanakkor azt végképp nem értem, hogy ha már egy teljes szakmai csoportosulás (és most ennek a kifejezésnek mindkét szavával külön-külön keményen bókoltam az összes vizesnek, villanyosnak, festőnek, kőművesnek, lássuk be) a szürke és fekete zónában él, az miért jelenti lineárisan mindjárt azt, hogy pl a kőműves szakmában egyértelműen egyfajta karrier-csúcspontot jelent, ha valamelyik létre tud hozni egy úgynevezett derékszöget? Sajnos ezt tök komolyan mondom. Ebben a szakmában az az abszolút király, aki erre képes. Ha a DJ szakmára vetítem le, ez nagyjából az a teljesítmény, hogy egy lemezt rendeltetésszerűen rá tudsz helyezni a kikapcsolt lejátszóra. Vagy ügyvédként mondjuk elengedett kézzel, önállóan be tudsz mutatkozni egy tárgyalóteremben. És mégis, a kőműves arcán az a pillanat, amikor a rohadt vonalak közé beáll a rohadt buborék a rohadt vízszintmérőn, az figyelj olyan orgazmus, mint amikor Frodó beleejtette a végén, 49 órányi szenvedés, meg 95 Oscar-díj után azt a tetves gyűrűt a lávába.

Mi a bánat bajuk van az iparosoknak? És miért nem lehet ezzel semmit csinálni? Megfigyelted, hogyha a családod, vagy normális barátaid közül valaki bejelenti, hogy van egy becsületes burkolója, akkor ha kell, ha nem, az összes spann 3 hónapon belül lekövezi a konyhát/fürdőt/édesanyját, csak végre anya van egy normális burkoló, hívd ki, majd megoldja. Aztán mivel mindenki (de télleg!) megrendeli a csávót, ő is elkezd foghegyről válaszolgatni a haver haverjának a haverjának már, aki közli, hogy najó, ez is csak egy tetű. 

Ha dolgoztatod, az a baj. Ha nem, az a baj. (és ha huszas vagyok, az a baj). Minden baj állandóan. Én képtelen vagyok megérteni, hogy az pl hogy van, hogy bármilyen házban, panelban, nyaralóban, emeleten, pincében, teraszon lakom, ott PONT sosem fogja az a csemperagasztó. Mindenhol jó, de ITT nem. Ahogy az is érdekes, hogyha festőt vagy kőművest kérdezel, ebben az országban nincs egyetlen egy vízszintes plafon sem. Soha. Ezért van a fal tetejénél a probléma, és az árnyalat is pont azért sajnos. A villanyszerelés kérdésében meg igen érdekes, hogy általában el szoktunk tudni menni a székléc alatt, de ITT vésni kell. Sajnálom. Nem lehet másképp. IDE elképzelhetetlen viszont a süllyesztés, itt kívül, műanyag csatornában kell vinni. Nem lesz csúnya, le kell festeni, és nem is látszik. Dehogy, ez ma divatos. 

Nem, az ott a parkett erezete. Nem púp. Mondom, ugrálj már rajta, Tibiazistenit, na látja? Az a rész ott teljesen más árnyalatú lett. Szerintem nem, én nem látom, a fény törik úgy rajta biztosan. Mindenféle imbuszkulcs van nálam, de ez pont nincs. Vissza kell jönnöm. Holnap nem jó. Sajnálom. 

Tudnád tartani nekem? Nincs itthon egy fúró véletlenül? Van hosszú létrád? Nincs véletlenül (???) egy három collos hollander nálad? Százas izzód van? Megkérhetlek, hogy elugorj addig egy Baumaxba cementért? Sajnos kevesebbet hoztunk. Olyan két-három harminc kilós zsák kéne.

Fogalmam sincs, mit kéne ezzel csinálni. Mit lehet tenni? Nem k&@rhatod fel magad mindegyiken idegre. Pedig olykor egy lángszóró tűnik az egyetlen logikus megoldásnak. Mégis azt mondanám, hogy gyűjtsétek azt a néhány szegény, szerencsétlen becsületes mukit, akit kézről-kézre adtok. Iszonyú fájdalmas, hogy szinte eretnek gondolat leírni, hogy és kérjetek számlát, és fizessétek ki az áfát, de leírom, röhögjön ki mindenki kedve szerint. 

Ne adjátok fel. Csak lesz előbb-utóbb egy okos vállalkozó, aki felismeri, hogyha összegyűjtene 15 frankó iparost minden szakmából, vasfegyelemmel ellenőrizné őket, és megkövetelné a tisztességes beszédet, a tisztességes munkát, és a tiszteletet a megrendelők felé, akkor milliárdos biznisze lehetne kizárólag a magánszektorból, családoktól, akik sok pénzt fizetnének valakinek, akit be lehet engedni az otthonba, aki tényleg megcsinálja, aki nem ver át, aki ad számlát, és aki nem 3 hétre ad időpontot, hogy aztán vagy eljöjjön, vagy esetleg szarjon bele...