"Osszátok meg lécci" - avagy tanuljuk már meg 10 év után a Facebook-othasználni

A múltkori netről elmélkedő cikk kapcsán merült fel, és maradt ki szándékosan egy téma, ami önmagában is akkora nagy, hogy külön posztot szántam neki. Ez pedig azon anomáliák összessége, amit a köznyelv Facebook-használatnak hív, és ami valójában sokkolóan sok embernél nem más, mint más emberek idegeinek szándékos vagy akaratlan szétba&@#sa azon okból, hogy ezt a közösségi oldal dolgot, annak értelmét meg lényegét nem értjük, nem fogjuk fel, nem érdekel minket.

Ahogy a nagy többség használja ezt az oldalt, az valami egészen hajmeresztően elkeserítő. A legalapvetőbb - íratlan, bár elég logikus - szabályokkal sincsenek tisztában az emberek. Nagyjából úgy viselkednek, mintha ruhavásárlás közben a próbafülkék környékén anyaszült meztelenül mászkálnának, és nem értenék, hogy ez problémás.

Először is fel nem foghatom, hogy emberek halál komolyan abban a szilárd tudatban élnek a virtuális térben, hogy ami ott le van írva, azt elhiszik. 40 éve magyarázzák nekik pedig, hogy amit a tévében látnak, az sem feltétlenül igaz (khm), de ez sem ment át 40 év alatt, és a nyomorult Mónika-showból, meg az Éjjel-nappal budapestből tájékozódnak. A FB farvizén meg olyan "cikkeket" osztogatnak vadállat módjára emberek, mint a tudodkell.hu, meg megalájk.hu meg idesüss meg eztfigyeld?! És aztán látom, hogy százával/ezrével kommentelik. Virtuális analfabétizmus, de nagyban. Százezres számú résztvevőkkel.

A másik halálom, aki odaírja, hogy oszd meg lécci. Nem tudja, mit oszt meg ő maga, szerintem nem tudja semminek a következményét, de osszunk mindent. Eltűnt egy gyerek. Osszátok!!! Megosztja minden háziasszony. Megkapja több tízezer ember. Megijednek egy csomóan. Két nap múlva jön egy egysoros, hogy "ja megjött a lányom, csak a barátjával voltak hétvégézni, lemerült a telcsi". Anyád pi@&ja merült le, szívesen odaírnám. Fel sem fogják, mit művelnek. A FB például máris alkalmatlanná vált arra, hogy segítséget kérjen bárki bármiben komolyan, mert a spammerek, az adathalászok, a többi aljas görény elhasználta már ezeket a frázisokat, már mindenki unja, hogy hetente összeégett gyerekekre, éhenhalás szélén lévő családokra, félig feldarabolt kutyákra, és hasonlókra kattintson, mert kiderült, hogy mind hazugság. Az emberek maguk is ezt erősítik a fenti baromságaikkal, mert nem gondolnak végig semmit, mert nem gondolkodnak soha semmin sajnos.

Kábé egy hete meg láttam egy anyukát, akinek a kisfia valami klipben látott egy igazán szép kislányt (mindkettő lehetett kb 5, ahogy kivettem), és azt mondta maminak, hogy ő szereti ezt a kislányt, és találják meg együtt. A kislány fotóját kitette anyuka, hogy ő meg akarja találni az 5 éves fia számára ezt a kislányt, és hjaj de romantikus ez. 4500 ember osztotta meg. Ez azt jelenti, hogy simán több, mint 1 millió ember üzenőfalán jelenhetett ez meg. Gondolom nem gondolta végig, hogyha esetleg rosszindulatú emberekhez is eljutott, azoknak mennyire egyszerű lenne egy ennyire naív anyukának írni egyet, hogy hozd a fiad, itt várunk a kislánnyal, annnnnnnnyira romi lesz, hogy csak na. Nem is folytatom. Az embereknek mi a f@sz van a fejében? Arról persze nem is beszélve, hogyha én lennék a megosztott képen lévő kislány apja, pert indítanék iszonyú sok pénzre, hogy erre nem adtam engedélyt a gyerekem fotójával. Ki az, aki egy ismeretlen gyerek fényképét eljuttatja felelőtlen módon 1 millió helyre? És ha az a kislány majd 15 év múlva nem akarja a saját képét a neten látni? Csak mert egy 'romantikus' anyuka picit gondatlan volt valamikor? Akkor mi lesz? Abba sem gondol bele anyuka, hogy az ő posztját osztja meg mindenki. Az ő neve, lakhelye, fiának neve(!!!) ott a posztban. Majdnem írtam neki (esküszöm elkezdtem Messengeren írni neki egy levelet), hogy elnézést, nem ismerjük egymást, és csak egy jóindulatú idegen vagyok, aki jelezné, hogy ez nem annyira vicces ám - és tudod, mi a dráma? Hogy még én ijesztettem volna meg, és ki tudja, még nekem lesz bajom belőle a végén, vagy bármi. Komolyan. Meg nem akarok én isten bizony ítélkezni, vagy okosabb lenni, csak hát a természetes ösztönszerű védelmi reakció, amibe én belegondoltam, ő nem. Anyuka saját oldalán nyilván semmi sincs korlátozva, idegenként megnézhető az összes családi fénykép, videók(!), minden. 1 millió címre elküldve. Normálisak az emberek?

Belegondoltunk már abba, hogy ez a sok felesleges megosztás, sok hazug felhívás, sok facebook uszítás és mocsok, ez NEM tűnik el a netről csak azért, mert legördül az üzenőfalacska, és másnap már új cicás klipek, új akciós tamponreklámok, és új "nem hiszed el" típusú cikkek tömege árasztja azt el? Tényleg nincs senki a világon, aki fontosnak tartaná, hogy egymást felvilágosítsuk arról, hogy ne osszunk már meg minden hazug, veszélyes, kockázatos, felesleges szemét szart a neten? Meg a FB-on? Komolyan nem érti a felhasználók közül ennyire sok, hogy ez az oldal nem erre való? Komolyan felnőtt emberek ilyen elképzelhetetlen módon felelőtlen és idióta módon élnek? És ennek teszik ki a gyerekeiket, a barátaikat, az ismerőseiket is? És itt nyilván nem a saját ismerőseimről beszélek, ez is egy természetes tévedése a felhasználónak. A saját ismerőseinket meg tudjuk válogatni, az enyémek hála istennek (nyilván nem véletlenül) nem osztogatnak őrületes mennyiségű ilyesmit. De bele se gondol sok ember, hogy publikus oldalak, hírek, sport, film, jópofa csoporttól Tibi atyán át politikusok, cégek, logók, reklámok milliói alatt ugyanazzal a nyugalommal "beszélgetnek" meg hadonásznak az emberek, mintha otthon a nappaliban dumálnának. Láthatóan ötletük sincs arról, hogy mit jelent az, ha egy 150.000 tagú csoportban csak úgy alákommentelgetnek valami őrültséget saját név alatt..

Ijesztő, és elnézést az indulatért, de egy olyan világban, ahol a netről működik lassan minden, ott nem lehet ennyire felelőtlenül viselkedni. Én lehet, hogy túl óvatos vagyok, de én azokat a fotóimat, amit pl a gyerekemről teszek fel, kb 1 évvel később letörlöm. Legalább ennyit. Meg beállítom, hogy idegenek ne láthassák a falamat. Nappalimat se kamerázom be, aztán teszem ki a netre, nem?

Döbbenetes, hogy 2016-ban, a totális lefedettségű digitális világ kellős közepén ennyi ember számára ez felfoghatatlan, és érthetetlen, avagy érdektelen. El sem kezdem azt az oldalát részletezni mindennek, hogy a napi gyakorlatban, a napi életében hány és hány embernek okoz ez az egész teljesen felesleges vitákat, feszültségeket, sőt komolyabb bajokat is. Emberek nézőpontját alakítja át esetleg radikálisan , a felfogását torzítja adott esetben lényeges kérdésekben, olyan mennyiségű felesleges és főleg hamis, buta vagy hazug információt önt a fejekbe, amihez eléggé felkészültnek kell lenni és tudatosan szelektálni, felmérni és átlátni, hogy az ne okozzon gondot. Nem a rálegyintős problémák közé sorolom ezt, mert a virtuális infodömping aránya, mértéke, súlya csak nőni fog, az átlagos gondolkodású magyar ember pedig láthatóan már most sem tud ezzel mit kezdeni, helyén kezelni, szűrni, stb.

Nagyon is fontos lenne beszélni erről, vitázni erről, gondolkodni erről, mielőtt ezt a hatalmas tömeget végérvényesen beirányítja a rendszer egy virtuális "zombieland"-be. A filmek és könyvek ugye nem kifejezetten optimisták a témában, egyes vélemények szerint pedig ez a folyamat már bőséggel lezárult. Én azért optimista vagyok, mivel ez nem agysebészet, némi odafigyeléssel nem annyira nagy feladat egy értelmes embernek az eszénél maradni. Vagy?