Amikor este 11-kor teszel fel egy erős kávét

Néha beszopjuk mind, na. Remélhetőleg nem túl gyakran, de néha adódik, hogy este 11-kor derül ki, hogy valami munkát most azonnal meg kell csinálni. Szimplán, mert elkerülte a figyelmedet azon a laza 47 elemből álló to do listán, amit hordasz magaddal fejben, telefonban, laptopban, ágyban, de a sebváltó gombjába siettedben belevájt körmödben is. És szervezed, és próbálod jól csinálni, detélleg. És vannak szarabb napjaid, amikor úgy se menne a munka, ha közben négyen lesnék minden szavad. Aztán vannak napok, amikor meg 3 óra alatt elintézel annyit, amit amúgy majdnem egész napra terveztél. Te meg megvakarod a fejed, hogy ez most hogy. Amúgy nyilván úgy, hogy nem csörgött közben kilencszer. És pont abban a 3 órában nem találta ki pl 5 ember, hogy egymással megvitat valamit mailen, amin rajta vagy te is, és követned kell, mert az ennedik levélben valaki tőled is kérdez majd valamit, és és és megvan? :)

Na, és akkor néha elfelejtesz valamit. Sokan pánikolni, mások dühöngeni kezdenek ilyenkor. Furcsamód nekem, amikor leesik, hogy ez most éjszakás lesz, általában egy megnyugvás jön. Merthogy ezen bazmeg már nem kell aggódni. Ez szar lesz. Mit szépítsük. A másik oldala persze az, hogy aki hozzám hasonlóan rendezvényes, annak az a feladat, hogy maradj fenn hajnali négyig, az kedves. Neki az lenne életszerűbb, ha mindezt egy 4 és egy 27 fokos helyszín között folyamatosan úton kellene csinálni 5-8 km séta közben, mialatt adódik mintegy 740 kérdés és válasz, adódik néhány felesleges hülyeség, és jó esetben adódik kb. 4x2 perc totális gyönyör és egyfajta ezért-megérte-ez-az-egész-basszátok-meg érzés. Állítólag a 4. legstresszesebb munka a világon. 17,5 éve csinálom. Az a feladat, hogy írjak meg valamit, ami kb. másfél-két órán át tart, max. éjjel 1-re vége van, a kanapémon lehet csinálni, és a zenémet hallgathatom közben, vagy éppenséggel teljes csend van.... Nem is akkora tragédia. Olyankor oda kell tenni a kávét mosolyogva este 11-kor is... Aztán el kell szívni egy cigit, az utóbbi időben úgyis kurva rendes vagyok ezzel is. Néha elszívok hármat egymás után, amikor egy rendezvényen állok. Annak emlékére, amikor 23-at szívtam egy éjszaka alatt, mert olyan futás volt. Mostanában kevesebb a futás. Vagy ennyi év alatt megtanultam jobban megszervezni. Mondom ezt aznap éjjel, amikor elbasztam és éjszakázom. Szabatos egy poszt, nem mondom.

Az éjszakától nem kell tartani. Van egy összebiccentős feeling azok között, akik tudják egymásról, hogy az éjszakában dolgoznak. Akik sose,  azok el se tudják talán képzelni. Meg sokakat ismerek, akik úgy állnak hozzá, hogy belepusztulnék. Egyrészt igen. Az éjszakai melóba néha bele kell halni kicsit, mert amikor hajnali négy ötvenkor a retinádat dörzsölöd szálkásra rágott körömággyal, hogy az agyad legalább fájdalomingerek küldésével tartson ébren, mert tudod, hogy még fél óra múlva 6-8 embert el kell igazítanod, hogy honnan pakoljanak ki 500 széket, jöhet-e a csávó a szemétért, aláírtad-e a biztonságiak teljesítését, leléptek-e rendben a hostessek, be tud-e állni a technika kamionja, vagy akadályozzák megint egymást a bútorosokkal, és a helyszín már a csuklóját kocogtatja mutatóujjal, hogy a reggel 9 órás bontási határidő kissé hoppá lesz - na akkor jönnek a nagy trükkök, amivel még mozgásra bírható a test, és csendesíthető az agyban a légvédelmi sziréna.

Másrészt nem szokás azért belehalni. Összességében mindenkit csak bátorítani tudok, illetve nyugtatni. Előbbi hülyeség lenne, hiszen azért egészségtelen ez, na. Sokan sajnos végtelenül változatosan bizonyítottuk, hogy a teljesítőképesség jelentősen, de tényleg sokkal messzebb ér véget, mint azt gondoljuk. Amikor megtudod, hogy most váratlanul éjszakáznod kell, nem azért pánikol az agyad, mert valóban fennáll a veszélye, hogy nem tudod megcsinálni időre. Hanem mert attól tartasz, hogy nem fogod bírni fizikailag. Vagy agyilag. És majd akkor mi lesz. A jó hír, hogy de bizony bírni fogod. Úgy kell hozzáállni azon a bizonyos (holt)ponton túl, hogy kaptál még 8-10 órát reggelig. És hidd el nekem, a fél világ elintézhető reggelig. A rossz hír meg az, hogy de bizony bírni fogod. És ezért máskor már kalkulálni fogsz ezzel a végső lehetőséggel. És hiába nagyon cool érzés leadni egy munkát, amiért hajnalig mentél előre, ettől még reggel úgy fogsz kinézni, mint egy bekatizott Yoda egy gerelyrészeg Pompommal a fején egy kiadós Nox koncert után.