Ez a mese egy csodálatos néniről szól, aki idén lesz 70 éves. Életének nagyobbik részét énekléssel töltötte, amúgy világhírű lett, néhány lemezt leszámítva itthon azonban nyilván kevésbé ismerték. Lehet tudni róla, hogy csodagyerekként kezdte, de hogy ez valójában mit is jelent, és mit jelentett főleg az 1950-es évek Amerikájában, azt sajnos nagyon kevesen tudják. Ráadásul nagyon fiatalon elérte a legnagyobb sikereit, utána sokáig nem is lehetett hallani róla. Pedig hajmeresztő a sztorija. Ez a nő leülhetne ide közénk és elmesélhetné a következőket, mintegy kávé mellé, a saját életéről:
Hat évesen megnyertem egy városi énekversenyt. Amikor apa meghalt 10 éves koromban, a család első számú kenyérkeresője lettem (két lány-, és egy fiútestvér, a szerk.), rendezvényeken, illetve a rádióban és tévéműsorokban énekeltem. 1955 februárban egy TV-showban akkora tapsot kaptam, hogy az előírt egy szám helyett hármat énekeltettek velem, aztán nemsokára kaptam egy lemezszerződést.
1956-ban jött ki az első kislemezem. Ebben az évben az amerikai Billboard slágerlista heti eladási győztesei, az aktuális sztárok többek között ők voltak: Elvis Presley, Bill Haley and the Comets, Chuck Berry, Dean Martin, Fats Domino, Bing Crosby, Little Richard, Frank Sinatra, Nat King Cole, Johnny Cash és Tony Bennett. Én a magam részéről ugyebár 11 éves voltam, és 145 centiméter magas. Ez utóbbi később sem változott. Már az első lemezeim is számomra elképzelhetetlenül fogytak. Azután elénekeltem 1960-ban, hogy "I'm sorry", és rájöttem, hogy az eddigi lemezeim egyáltalán nem fogytak. Ebben az évben, 15 éves koromban Grammy-re jelöltek, és turnéra indultam.
A '60-as évek 'viszonylag' sikeres időszaknak mondható a karrierem során. Az egyik első angliai turnémon egy nagyon helyes és irtó tehetséges liverpooli banda volt a előzenekarom, a nevük Beatles volt. Úgy hozta az élet, ebben a tíz évben mintegy 47 dalom lett slágerlistás Amerikában, és az évtized végére a női előadók eladási listáját én vezettem (Dusty Springfield, Shirley Bassey, Aretha Franklin, Tina Turner, Supremes, Etta James, Janis Joplin, stb. - a szerk.), a teljes USA eladási toplistán viszont lemaradtam a dobogóról, 'csak' negyedik lettem Elvis, a Beatles és Ray Charles mögött. Később a zajos siker alábbhagyott, de beválasztottak a Rock and Roll és a Country Hall of Fame-be. Most pedig csendes életet élek, nagymama vagyok, két gyermekem, és három unokám van...
Idáig a mese. Döbbenet, nem? Két dolgot gondoltam végig röviden. Az egyik, hogy milyen lehet 70 évesen úgy tenni-venni egy ház körül, az unokáiddal, hogy közben ezek az emlékeid. A tieid. Ez a sztorid. Kortársa voltál, együtt turnéztál, közösen jelentél meg műsorokban és díjátadókon a 2. világháború utáni könnyűzene megalkotóival, és emiatt legkiemelkedőbb legendáival. Nem napi szinten ismerted mindet, hanem ünnepelt világsztár voltál, amikor Jimi Hendrix, vagy a Rolling Stones elindult. Az milyen már?
A másik, amit akartam hallani, hogy mi volt az a kislemez, amivel ki mertek állni ezzel a névlistával szemben. A durva az, hogy a debütáló kislemez (Jambalaya) B oldalán van egy olyan szám, amit én a magam részéről visszautasítok. Mármint, hogy valaki 11 évesen elénekel egy rock and roll (vagy bármilyen) számot így. Gyakorlatilag egy basszus alapra, amit egy dob kísér. Gitár a szám introjában, aztán alig hallhatóan, aztán szólózik, aztán megint elúszik. A szóló tisztán hozza a swing jazz hangzást, gyönyörű. Ma teljességgel elképzelhetetlen, de itt nincsen lábdob. Se semmiféle cintányér. A pergődobon sistereg a seprő, néha díszíti kicsit, és kész. És elég. Mi az, hogy elég, úgy húz az egész, mint az őrület! A tetején meg ott szól ez a kérlelhetetlenül óriás hang abból a ici-pici testből. Az egész annyira tizedre pontos a zenével, egy minden sallang nélküli egyszerű ős-ütem, hogy döbbenet. És minden hang egyenként, hajszálra a helyén kiénekelve, könnyedén, de olyan élesen, olyan elemi erővel, hogy az egy csoda. És ez a B oldal, a Jambalaya hozta meg a nagy ismertséget...
Annyira szeretném látni, hogy a fent felsorolt összes szupersztár vajon hogyan vigyorgott teli szájjal, amikor ezt először meghallotta, és meglátta, hogy ki énekli ezt?
Ő Brenda Lee, hatalmas kedvencem.
Brenda Lee - Bigelow 6-200
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése