Az emberi jogok vége

Ezúttal előre ki merem jelenteni, hogy sem történelmileg, sem jogilag, sem politikailag nem leszek és nem is akarok korrekt lenni. Ki merem jelenteni, hogy most nemhogy vicces-jópofa nem leszek, hanem kivételesen faszán indulatból írok. Kiengedem ma, mert ez a blog végtére is azért indult, hogy kifújjam magam időnként. Egy mai cikk megnyomott bennem egy több, mint 10 éves gombot, úgyhogy előre is elnézést kérek, brutális leszek.

Alapvetően ugyebár liberális értékeket valló demokrata alaknak tartom magam, és bár úgy gondolom, hogy a nagyvárosi társadalomban nincsen ember, aki tényleg minden előítélettől mentes volna, szeretem azzal lőni magam, hogy nekem nincsenek előítéleteim. Sőt, szeretek törekedni rá, hogy ne legyenek.

Ugyanakkor van egy témakör, ami olyan mértéktelen indulatot vált ki belőlem minden esetben, hogy magam is meglepődöm. Erről szeretnék ma írni. Még elöljáróban hozzá kell tennem, hogy a sors egy olyan baráti társasággal áldott meg, amelyben rajtam kívül mintegy 10-12 ügyvéd van (hehh, az egyetemi évek), azaz elég sok 'szakvélemény' árnyalja az alábbi véleményemet, ami minden jogász, liberalizmus és szelídség ellenére sem volt képes megbocsátóbbá, vagy puhábbá válni az évek alatt. Amióta apa lettem, azóta meg csak keményedett...

Ez pedig az a terület, ahol szerintem a demokrácia csődöt mond (kövezzenek meg). És itt, ezen a ponton hívom fel újra a figyelmet arra, hogy a téma maximálisan szörnyű, és felkavaró lesz. Az a terület, ahol emberi élőlények azzal foglalkoznak, hogy gyerekeket rabolnak el. Azért rabolják el őket, mert a/ bekábítószerezve prostitúcióra kényszerítik őket, b/ rabszolgaként dolgoztatják őket, c/ szabályos vágóhídi körülmények között kivégzik, feldarabolják őket, majd a megfelelő szerveket eladják a feketepiacon, d/ mindenféle beteg, ocsmány állatok szexuális aberrációinak kielégítésére használják őket. Figyelem, a/ és d/ nem ugyanaz minden esetben.

Kérem szépen. Nekem ne jöjjön senki a nemzetközi joggal. Nekem ne jöjjön senki bürokráciával (!!!), elhúzódó perekkel, és főleg ne jöjjön nekem senki azzal, hogy ezeknek is vannak emberi jogaik. Szándékosan demagóg módon szeretném azt kérdezni, hogy a bangladesi árvaházakból frankó árfolyamon értékesített gyerekek emberi jogai hol vannak? Szeretném azt kérdezni, hogy abban a római (!!!) óvodában, ahonnan a tizenéve kipattant botrány szerint az egyik óvónő ebédszünetben a kicsiket a téren szemben lévő ház pincéjébe hordta megerőszakolni az úri közönségnek, ott hol voltak a gyerekek jogai? Szeretném kérdezni, hogy az évekig pincékbe zárt, kínzott, gyilkolt gyerekek jogai hol vannak? Szeretném kérdezni, hogy ha nemzetközi egyezmények vannak mindenre, akkor ebben miért nem tudnak felnőtt emberek (többségükben maguk is szülők) megállapodni, hogy na srácok, ez innentől NINCSEN?!

Ha minden az úgynevezett jogalkotáson és joggyakorlaton múlik, akkor nem lehet olyan nemzetközi törvényt, törvényeket alkotni, amely szerint a gyermekek elleni ilyen mértéktelenül durva és embertelen bűncselekmények egy teljesen más törvénykönyv szerinti elbírálás alá esnek? Értem én a korrupciót, a jog következetlenségét, értem azt, hogy a nemzetközi szabályozásokat nehéz harmonizálni, de olyat valamiért nem hallok, hogy az ENSZ elit kommandókat finanszírozna, amelyek válogatás nélkül fejbe lövik tettenérés esetén az ilyeneket. Guantanamóról hallok. De hogy hasonlóan embertelen körülmények között sínylődnének egy nemzetközi egyezmény alapján az ilyen emberi szörnyek, nem annyira hallok. (biztos van ázsiai ország, ahol fejbe lövik ezeket, meg olyan is, ahol megkínozzák, de egységes, a teljes civilizációra érvényes szabályozás nincs. Leszarom, miért nincs. Nincs) Nem annyira veszem észre, hogy mértéktelenül durva szankciókkal sújtanák ezt a fajta bűnözést. Nem annyira van tele a sajtó azzal, hogy kegyelmet kérne az amstetteni rém, mert a bűncselekményéért járó kasztrálás, a napi 16 óra kényszermunka, a nyilvános heti korbácsolás, vagy a többi, tetteivel harmonizáló büntetés sok volna a lelkének. Ülni egy légkondicionált börtönben akármeddig voltaképpen semmi ezeknek. Értem a bezártságot, biztos őrjítő. Értem a kilátástalanságot, nyilván nehéz. De nem hasonlítható ahhoz, ha ugyanilyen kilátástalan helyzetben hetente megerőszakol a fogva tartód, ha terhes leszel a hasadon ugrál, éheztet, megaláz, gyötör, és társai.

Még kevésbé hasonlítható azokhoz a szülőkhöz, akiknek azzal kell együtt élni, hogy a gyerekükből a piacon nem értékesíthető alkatrészeket egy garázsban találták meg. Vagy soha nem találtak semmit, a gyerek eltűnt örökre, és soha nem mondja senki még azt sem, hogy meghalt. Mert akkor legalább az van. Nem hasonlítható semmilyen, ma kiszabható büntetés azzal a torokszorító, velőtrázó kínnal, amit ezek a családok, és pláne azok a gyerekek (!!!) akár csak fél nap alatt, amíg még élnek, átélnek.

A demokrácia és az emberi jogok a normális emberek normális társadalmi helyzeteire vannak kitalálva. Parkolócédula, áfa, ingatlan, munka. Jössz-mész, teszed a dolgod, ismered a határokat. Nem szarsz az utcára, nem lopsz a boltból. Így is van jól. Legyen is így, nem is kérdés.

Én csak azt nem értem morális alapon, hogy akik ilyen elképzelhetetlenül szarnak az együttélés, és az emberi jogok minden részére, azoknak vice versa miért jár mégis mindez? Persze, ártatlanság vélelme, meg előbb bizonyítsák be, meg minden. De kérem. Akit pedofílián kapnak?! Ahol kerek perec bebizonyosodik? Legalább azokban az esetekben, legalább abban a kevésben, ahol minden kétséget kizáróan vallomás, és minden egyéb bizonyítja, hogy megtörtént a szörnyűség, ott miért nem lehet olyan büntetést kiszabni, aminek TÉNYLEG van elrettentő hatása? Úgy értem, a halálbüntetés nem az.

Erre találtam ki a Sziget-elméletet. Egy olyan helyet, ami mondjuk az Indiai-óceán egyik szigetén kerül berendezésre. Következő lakott terület 2000 km minden irányban. A szomszéd szigeten állomásozik egy ENSZ által finanszírozott hadihajó. A sziget egyirányú utca, akit itt letesznek, itt marad, itt fog meghalni.

Kaptok vetőmagot, haszonállatot, vizet. Felszerelést, kést, kötelet, mindent, ami kell. Az a szabály, hogy aki úszva 50 méternél messzebb megy a szigettől, éles lőszerrel golyót kap. Aki bármilyen vízi járművet épít, golyót kap. Aki a szigeten marad, nem kap golyót. Az a másik szabály, hogy nincs szabály és nincs törvény a szigeten. Itt lehet egymást megerőszakolni, pincébe zárni, megenni, feldarabolni. Lehet egymást terrorizálni, és amit akartok, gyerekek. Adjátok el egymást, szervezzetek bandát, szúrjátok ki egymás szemét, ami eszetekbe jut. És rettegjetek egymástól. Rettegjetek attól, hogy kiket hozunk még ide holnap, vagy azután, akik még nálatok is erősebbek, kegyetlenebbek, embertelenebbek. Rettegjetek egész további szarházi életetek minden egyes percében. Ha esetleg nem tetszik, van kötél és pálmafa - tök szabályos.

Az ide vonatkozó bíróság minden tagja cserélődjön évente. Essen át átvilágításon. Akit ezen a bíróságon korrupción kapnak, azonnal menjen a szigetre. Akit a hadihajón esetleg, azt dettó.

És a világ minden részén minden mocsok állat tudjon róla. Írja meg a sajtó, hogy létezik egy ilyen hely, ahonnan nincs visszaút. Létezzen egy hely, ahol a bejáratnál elfogynak az emberi jogok, mert te a tetteiddel bizonyítottad, hogy önként lemondasz róluk. Neked nem kellett az a rendszer, ezért a rendszer sem ad neked emberi jogokat. Legyen egy hely, ami annyira félelmetes, borzalmas, iszonyú, és elképzelhetetlen, mint a tetteitek, ami miatt ide kerültetek.

És a normális embernek nem kell félnie. Ő sosem kerül veszélybe, hogy ide kerül esetleg. Mert ahhoz gyerekeket kell bántani. Semmi más bűncselekményt nem sorolnék ide, pedig van még sok iszonyú dolog. De megelégednék azzal, hogy ha ezt az egyetlen dolgot, a gyermekeink védelmét egy olyan szisztéma látná el, ami képes arra, hogy hasonlóan fokozhatatlan és tartós fájdalmat okozzon az elkövetőknek, mint amit az áldozatoknak, és a hozzátartozóiknak kell elviselniük

Hiszem, hogy segítene. Hiszem, hogy lenne olyan bűnöző, akinek megállna a kés és a láncfűrész a mocskos kezében. És akkor máris előrébb lennénk. A gyerekeink szintúgy.