Káromkodások elemzése

A magyar nyelv egyik egyértelmű csodája. Az egy dolog, hogy hány külföldi van, aki hangzás alapján válik szerelmessé magyar káromkodásokba, vagy esik le az álla, ha elmondasz neki egy számodra közepesen hosszú gondolatmenetet, amiben szerepelnek csúnya szavak, ő meg bámul, hogy ennyi káromkodás összesen nincs az ő nyelvén - de belegondoltunk már, hogy a káromkodás valójában mennyi nehéz helyzetben segít ki bennünket? Pl. ha nem jut eszünkbe egy szó, vagy ha pici bosszúságra káromkodunk egy ízeset, és ettől valahogy úgy érezzük, kicsit rendbe jöttek volna a dolgok?

Mielőtt kitér mindenki a hitéből, ezt a témát is úgy kell kezdeni, hogy a/ nem általánosítunk, azaz nem mindenki káromkodik, hagyjuk meg a jól nevelt, és erre igényes emberek hitét. B/ káromkodni nagyobb részt helytelen dolog. Nyugalom. C/ a káromkodás csak a megfelelő helyen, időben, és környezetben elfogadható. Ahogy egy tribünön ülve is furcsán hatna úgy szólni a mellettünk ülőhöz, hogy "kielégítőnek találja-e a mérkőzés által nyújtott szórakozás minőségét, kedves barátom?", úgy egy ügyfelekkel elköltött éttermi vacsorán is bizarr (vagy kibaszott bátor) lenne odaszólni a főnökünknek, hogy "az enyém geci rágós, te mi a picsát is eszel?"

Plusz írtak/írnak erről ezren, ezerfélét (például itt). Azaz az ilyen témáktól elrettenő, ettől liftező mellkas-jelenséget produkáló, avagy kiskorú olvasók minden jóindulatom mellett legyenek kedvesek ide kattintani . Tőlük elnézést kérek, amiért ezzel az alávaló dologgal egyáltalán eszembe jut foglalkozni. Komolyan. De mit tegyünk, ez jutott ma eszembe. Meg amúgy sokat is káromkodom. Nemtom, mér.

(kattincsálel-kattincsálel-kattincsálel-kattincsálel-kattincsálel-kattincsálel-kattincsálel-kattincsálel-kattincsálel-kattincsálel-kattincsálel-kattincsálel-kattincsálel-kattincsálel-kattincsálel-kattincsálel-kattincsálel-kattincsálel-kattincsálel-kattincsálel)

Nem a faszt nem. A legtöbb (és a jó) esetben ártalmatlan környezetben engedi el magát az ember, ahol se tétje, se lényege a káromkodásnak. Kijön. És jól is esik. Ráadásul a magyar káromkodások hatalmas része annyira, de annyira szórakoztató tud lenni. Szinte mindenki találkozott már olyan arccal, aki az éjszakában, vagy egy szántóföld melletti krimóban, vagy valami teljesen túlvilági szituációban jött szembe, és úgy káromkodott, hogy vinnyogtál a röhögéstől. A szavakon. A hangsúlyon. Úgyhogy ne vegyük annyira komolyan. Mert nem kell.

De miért röhögünk ezen ennyit? A magam részéről azért, mert ennyire részletgazdag, színes, és ötletes szókapcsolatok, szóképek sehol máshol nincsenek. Kezdjük azzal, hogy a magyar nyelv káromkodásainak, ennek a kis nyelvi szubkultúrának a középpontjában a baszni szó áll (és ez önmagában elég sokat elárul, nem?). Univerzális kifejezés, ahogy a fent linkelt cikkben is áll, és ami nem lehetne sokoldalúbb, hiszen valamennyi nem elváló igekötővel értelmes, és egymástól eltérő jelentésű szavakat alkot (ugyebár be-, ki-, le-, fel-, meg-, el-, át-, rá-, ide-, oda-, szét-, össze-, vissza-). Vegyük észre az egyéb finomságokat is. Nyelvtanilag tökéletesen ellentétes jelentésű mondatok varázsütésre ugyanazt jelentik: A kurva élet bassza meg! - Ne bassza már meg a kurva élet! Van, hogy ellentétes a jelentésük, de nem egymás ellentétét jelentik, hanem tök mást: Baszdmeg! (1 millió jelentés) - Ne baszdmeg! (ne viccelj, nem mondod komolyan). A kedvenceim a nyelvtanilag teljesen értelmetlen, mégis csodálatosan undorító módon gömbölyű káromkodások: pl. a Kurva élet faszát! vagy a Faszom picsájába!, esetleg Te kurvageci.

Egészen kivételes helyet foglalnak el a kérdő mondatok ebben a mesevilágban. Fantasztikus lehetőségek, és cirkalmas, hosszú, bővített mondatok 100% káromkodás-tartalommal kezdődnek úgy, hogy: Miért nem...? Vagy hogy Mi a...? Sőt. Vedd a legegyszerűbb példát, és figyeld az ég-és-föld különbséget, meg a variációk tárházát.

Verzió A: Mi van? Verzió B: Mi a (fasz/picsa/geci/kurva anyád/szar) van? Nyelvtanilag elemeznéd nekem azt, hogy mi a kurva anyád van? Úgy értem, alany-állítmány-tárgy? :)))

A nyomatékosításra, mint szóbeli fordulatra amúgy is elképesztően alkalmas a randa szótár. Jössz? Hogyne. Jössz? Hogy a faszomba ne. Jó a film? Igen. Jó a film? Kibaszott jó. (jó, oké, itt meg aztán a végtelen: jó a fim? Beszarsz, annyira, lefosod a bokád, megőrülsz bazmeg, annyira, és a többi)

Jelzőként, hasonlatok érzékletessé tételére is szinte korlátlanul használjuk. Ráadásul itt is csuda értelmetlen, teljesen oda nem illő szavak gond nélkül hibátlanok, de sosem tudjuk meg, miért. Mert odáig rendben, hogy büdös volt, mint a szar. De hogy: figyelj, a kocsim úgy gyorsul, mint a faszom (?!?!). Egyáltalán mi az, hogy gecijó? Úgy értem, tudom, hogy mi az, de MI? :) A lófaszhagymáról meg a picsafüstről nem is beszélve. Meg az olyan diskurzusokról, hogy: Szeretsz? Kurvára!, vagy Szeretsz? Mint a picsa, vagy Szeretsz? A lófaszt szeretlek... Vagy a fokozás végtelensége, hogy mi a retkes, büdös, tetves, mocskos, véreres telibek#&@#>#... nem?

Szót kell ejteni arról a jelenségről, amikor egy másik ember édesanyjának prostituált múltjával foglalkozunk. Önálló szócikket, fejezetet, tanszéket igényel a téma.  Fel lehet szólítani nemi érintkezésre (sőt annak egyesével valamennyi al-, és válfajára egészen az elképzelhetetlenül sértő, fokozhatatlanul suttyó értelmetlen határtalanságokig, hogy pl. szopd le a kurva anyádat, ami tényleg az egyik végpontja a káromkodási 'kultúrának'). El lehet "oda" menni is, sőt oda szoktunk küldeni is valakit, de önmagában, minden további bővítés nélkül is tökéletesen alkalmas beszélgetés lezárására (kurva anyádat), nyitására, vagy egy egész nap, vagy akár egy ember maradéktalan jellemzésére: Milyen volt a manus? Hagyjuk. Kurva anyját.

Végezetül felhívnám arra a különlegességre a figyelmet, hogy a magyar nyelvben a szenvedő szerkezet egyrészt helytelen, másrészt szörnyű ostobán is hangzik (el lett vive...). Mi az üdítő kivétel? :) Hát nem?

Hát csak okosan a káromkodással. Álszenteskedni nem kell, ahogy tahónak lenni sem. Sőt, káromkodni nyilván tapló dolog akkor is, ha mindenki elköveti. Mondjuk csak ki. Viszont ha a humor, és a jó ízlés adja a kereteit, plusz megválasztjuk a helyét és idejét, valójában bele is fér. De csak így.