Ma szerencsés voltam szűk másfél óra alatt a mennyországtól a pokolig megjárni minden édes lépcsőfokát annak a nagyszerű élménynek, amikor a neten veszel koncertjegyet. Vagyis azt hiszed, hogy. Végtelen nyugalommal a fejemben és a laptoppal az ölemben rutinmunkára készültem, hiszen a repülőjegytől a külföldön kölcsönzött autón, hotelen, és bisz-baszon át a vateráig alkalmilag részt veszek az e-kereskedelem mérlegének bájos tili-tolijában. Hozzáteszem, a legtöbb esetben minden gond és probléma nélkül, és mivel kényelmes ember vagyok, a pizzámat is olykor a neten keresztül vásárolom meg. Oké, óvatos vagyok, meg minden, de az ügymenet valóban mára egy mindennapi műveletté vált. Nos, irodalmian megfogalmazva a mai délelőttön más típusú irányt vettek az események.
***
Weboldal, koncert kiválaszt (Bécs, szeptember), x db, fizetés, euro, szállítás, azanyám. Ha kihozza, tíz euro. Jó, bemegyek érte, úgyis ma arra van dolgom, belváros, opera, semmi gond. Személyes átvétel is tíz euro. Ha én magam bemegyek érte bazmeg?! :) Telefon, búgó kisasszony, csók drága, ez valami tévedés? Ilyen a rendszerünk, uram. Mondom, ha már úgyis bemegyek, akkor ha ott megveszem, ez a tíz euro nincs? Mivel ennek sokszorosát fizetem nyilván, tényleg csak a vásárlói tisztesség meg a józan ész oltárán kérdezem, türelemmel. Akkor persze, hogy nincs, uram. Briliáns, gondolom magamban. Milyen örömteli rendszer, hölgyem, semmi probléma, jövök. Harminc perc múlva találkozhatni vagyunk szerencsések.
Csókolom a kezét, én vagyok a netes 10 euros arc, elnézést, kifizetem akkor itt, most. Mondjuk emiatt több számla között egy kis mozgást kellett eszközölnöm, hogy a netes meg a normális, na mindegy, ez az én óvatosságom tényleg, szóval mennyi lesz akkor? Ha itt veszi, úgy #&@{}ezer egy darab. Egy pillanatra ha szabad lesz, az olyan gyanús nekem. Fejszámol, nagyapa büszke lenne. Kisasszony, az úgy nagyjából 330 forintos euroárfolyamra jön ki. Ma 302 az árfolyam, ahogy itt nézem. Nem gondolja, hogy talán ez kisebb túlzás esetleg? Ilyen a rendszerünk, uram. Nem mi találtuk ki. Bízvást értem Önt, drága, de ettől ez még nekem amolyan nyúlás szagú, ha érti. Ilyen a rendszerünk, uram. Nem mi... Tudom, kisasszony. Mindegy. Itt a gépem, akkor inkább megveszem gyorsan a neten. Az olcsóbb. Akkor átfut a rendszeren, és csak holnap 14 óra után veheti át. ...Hmm... Ezt most ugye nem tetszik komolyan mondani? Ilyen a rendszerünk, uram. Értem. Itt a kártyám, legyünk túl rajta. Nálunk nem lehet kártyával fizetni.
Pici áramütés-félét érzek, amolyan lábkörömig elnyúlót, amikor érzed, hogy az arcodon a bőr hideg és nyúlós lesz. Felszalad a torkodon egy morgás, és mellizomtól ököltájékig feszülsz attól a lélegzettől, ami jön fel, és tudod, hogy ennyi. Tartotta magát a neveltetésed, a civilizációs korlátaid, meg hogy tényleg nem a szerencsétlen tehet róla, de ettől még ő lesz most az, aki nagyszerű cégét képviselve a piacon, azaz pontosan előtted, megkapja azt az úgynevezett vásárlói visszajelzést, amit valószínűleg a cégnél töltött teljes munkássága alatt nem felejt és emleget majd, illetve valójában csinál, amit akar, a te agyadban ugyanis egy ponttá zsugorodik a gondolkodás, és megrándul a szád széle...
Halkan, szabatosan és érthetően adok egy igen kurta expozét arról, hogy mit értünk vásárlás és vásárló alatt, és hogy mit jelent annak elégedettsége. Felvázolom, hogy a rossz "rendszerek" és a cég életpályája milyen matematikai függvénnyel írható fel egyazon koordináta-rendszerben, valamint adok egy rövid piaci körképet az ijesztő konkurencia szó használatával, végül a közösségi média jelentőségéről is esik néhány szó.
***
A képernyőn látszott, hogy még 12 darab szabad hely van a Wiener Stadthalléban. A döbbent csendben halkan kifizettem a 3 jegy pofátlan árát, és a boldogságtól remélhetőleg sikítozó gyerekemre gondoltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése