Férfiak akcióban

Az elmúlt 6 hónapban újra volt alkalmam megtekinteni a budapesti éjszakai élet báját. Előtte vagy 10 évig távol tartottam magam ettől az egésztől, így aztán még a szokásosnál is jelentősebb kontraszt várt, amikor újra szemlézni kezdtem a jelenséget. A klisék hasonlók, a motiváció alapvetően semmit nem változott, tehát a basszunk be - basszunk oda - basszunk szentháromságból mindenki vérmérséklete, és környezetének elvárásai szerint választ minimum egyet, korra, nemre, vallási hovatartozásra való tekintet nélkül... Elsőre bizarr módon mégis az tűnt fel, hogy a férfiak (és nagyobb részüknek már a megnevezéssel is aránytalanul bókolok) milyenek, és mit művelnek az éjszakában. Felmerül két kérdés: egyrészt én mi a túrót foglalkozom ezzel? Másrészt ez vajon mindig is így volt? Az elsőre azt felelném, hogy mert egyszerre borzasztóan szórakoztató és ritka szomorú. A másodikra azt, hogy valószínűleg mindig, csak korábban mással voltam elfoglalva...Halmazokba szedni embereket genyóság. De lássuk be, vicces. Így az udvariassági körök helyett vágjunk bele. 

Azt a típust tartom a legsokoldalúbbnak, aki az enyhe-közepes túlsúlyosságát hangerővel kompenzálja. Azért sokoldalú, mert nála rengeteg irányt vehet az este. A mesterséges gátlástalanság image jól felépített, és már józanon is jelentkezik. Üljünk már be, rendeljünk már, csináld már, gyerünk már. Húzogatja a többiek karját, néha hátba vágja a mellette ülőt, hogy mondomnem?! Minden buli a legnagyobb, minden este élete estéje. Iszonyatosan gáz félmondatokat enged meg a pincérnővel szemben, akinek megszólalnia sem kell, hogy az undorát kifejezze. Ez a típus az, aki közepesen bebaszva a nyakadnál fogva húz oda magához, és ilyen sörbűzös okádék szájszaggal magyarázza 4 centiről, hogy ti mennyire gecijó barátok is vagytok. Követeli a táncparkettet, ahol a világ összes számának ismeri a szövegét. Eddigre van annyi anyag a testben, hogy az eget boxolja, és nem érdekli, hogy a térdéig ér az afrika-térkép a hónalján. Nagy biztonsággal mond igent gyakorlatilag minden alkoholra és kábítószerre az éjszakában, utóbbitól elájul, vagy a végérvényes elhülyülés útjára lép. Az ég ajándéka, ha láthatom/hallhatom csajozni. Egy szabályos íven dolgozik, józanul ugyebár nem hiszi el magáról, hogy a jó nő meglehet, ezért iszik nyolcat azonnal. Ettől legalább elhiszi. De nem lesz meg, viszont van szorgalma esténként harminc lepattintást, durva megalázást és sértő megjegyzést is elviselni. Három felé a koordináció és a beszédközpont egyszerre kap gellert egy utolsó rohamra, amikor a fosadékra izzadt, macskarészeg, riasztó állapotú töltött galamb populációval még megpróbálkozik. Ha itt is elküldik, jellemzően ezeken torolja meg az összes sértést, amit aznap kapott, és ettől legalább azt hiszi, hogy most kőkemény macsó volt. Aztán ha újra behányt, elájul. Másnap meg kiposztolja, hogy oda lett baszva iszonyat durván.

A kockásingesek valamiért úgy gondolják, hogy a kedvenc ingük egy többfunkciós varázslat. Egyik oldalról rejti és titkolja, hogy valójában fogalmuk nincs az öltözködésről, és az ing megóvja őket még attól is, hogy bárki lenézzen a cipőjükre, és lebukjanak. Másrészt a kockás szerintük mindenkin és mindenhez jól mutat. Nem bazmeg. Van, amihez és akinek tökéletes. Van, amihez. Ahogy a byealex szemüveg dettó, kedves szombat esti hipszterek. És az a felnyírás ott jobboldalt nem "merész", ahogy elhitted a fodrásznak, hanem kabaré. A haverodnak meg üzenem, hogy a koponyája tetején 45 fokban elfordított piros baseball-sapka 50 centen jól áll. Többek között azért, mert nem egy 43 kilós holdfény színű testhez hordja. Emiatt a fehér atlétatrikó sem úgy néz ki rajta, mint akit megaláztak a tesi-öltözőben a nagyok.

Ha tehetném, minden csávóra kamerát és mikrofont szerelnék, aki magát jó pasinak tartja. Kicsit olyan jelenség ez, mint a megasztár első fordulója, csak ezeknek nem azt mondta anyukájuk, hogy jó a hangod, csillagom. Valami egészen csodálatos a fejtartás, a mozdulatok, ahogy rágyújtanak, meg ahogy bármilyen női kérdésre csukott szemmel elnevetik magukat. De ezt ki mondta nekik? Meg hogy néha a nyelvükkel tolják ki a pofazacskót belülről? Meg a hajba beletúrás?! Ritmusra enyhén bólogatás lassú ki-látja fejforgatással?! Ezt melyik filmből szedték? Vagy hogy a lakozott felület remekül mutat cipőn, ing-berakáson, hajon, bármin? Uramisten, hihetetlenül szórakoztatóak. A vizuális orgazmus az, amikor a bömbölő zenében odahajolnak egy fülhöz, amitől azt (el)várják, hogy már a leheletük bekoccantja a térdet, megindítja a testnedveket, plusz amúgy is minimum smár-cickót (vö. csőr-mell) várnak a rosszabb hapsi haverok, tehát tétje van a dolognak. És akkor kiderül, hogy a nő tud beszélni, sőt válaszolni egyetlen mondatban, sőt nem koccan bazmeg semmi sehova a fickó fogazatán kívül. Lehervad a fogkefével a kézben begyakorolt mosoly, eltűnik a tuti befutónak gondolt pultra könyökléses hajrázásos mozdulatsor, és 6 órája először elereszt a hasizom is. Imádom, meghalok a látványáért.

Apropó, test. Egyes férfiak felsőtest fetisizmusa szintén múlhatatlan jelenség az éjszakában. Én azt érzékelem, hogy az egyes fokozat megelégszik a betűrt szűk trikóval, demonstratíve. A második szinten már nagyobb a bicepsz, sőt ez a szint már általában jobban tetszik a tulajdonosának, mint a nőknek. Csillogó kiegészítők is fokozzák az összképet; nyakláncok, kacsintás, és mintha újra jönne vissza a fülbevaló is, csak nem a George Michael Faith időszakát idéző fityegős, hanem a gyémánt (muhaha) a cimpán vari megy, ami szintén eleve kizárólag fekete bőrön nézhet ki jól, és azon is roppant véleményes. Ja igen, vannak még azok, akiknek valamiért egy kurva nagy pilóta kekszet kell hosszában hordani a fülcimpájukban, de ehhez raszta haj, meg szakadt canga is kell - én nem tudom. Nyitott, befogadó ember vagyok, ezért el nem ítélem ezt sem, de nem tudok szabadulni a víziótól, hogy 62 évesen lapátolod az újházi tyúkot egy családi ebéden a gyerekeiddel, unokáiddal, egy játékos cinke meg hintának érzékeli a nagyfater fülét a visítva röhögő unokák legnagyobb örömére.... Visszatérve a felsőtest-freak kategória végső stádiuma a menthetetlen gyúrós izom tibor, akinek az alapállása is hordozza a mivammivammivan támadást az én szememben. Tetkódömping, görbe tartás, gyalázatos parfümök. De legalább hozzák magukkal a póthajas-pótmelles kacsaszájúakat, és nem basztatják a helyi nőket. Kerülöm őket.

Ejteni kell néhány szót a férfiak táncparkettel ápolt kapcsolatáról is, mert ez önmagában egy szocio-tanulmány, és kurvára szórakoztató. Először is szupervicces, hogy a húszévesek még ma is körbeállnak. A rihannával dúsított kiscsajok belül egymással simulgatva elvégzik a nakivelbaszok piackutatást, a srácok meg a külső körben eljárják (egyet jobbra egyet balra) a nekünkmindegycsakbasszál táncot. Mindig van néhány "jófej" csávó, akik vagy egymást tapizva a lányokat "cukkolják", vagy valami hajmeresztő önalázásba kezdenek a kör közepén, amit másnap break vagy freestyle néven lájkoltatnak a spanokkal. Mutter meg lekeni a horzsolást és nem szól egy szót sem.

Az idősebb csávók közül nagyon szimpatizálok azokkal, akik egészen mást hallanak belül, mint ami kifelé szól, és a "táncuk" gyakorlatilag egy szabad vers, egy rángatózó önkifejezés, egy kontrollálhatatlan mix. Van benne jazz-balett metálra, csárdás durva tucctuccra, sőt van benne lassúzási kísérlet gyors diszkóra, rengeteg bocsánatkéréssel. De merik. És bírom. Sokkal jobban, mint azokat, akik összekapaszkodnak a Zorbára (fúúj!!!), vagy azokat, akik szabályosan és szó szerint berángatnak nőket azzal, hogy EZGECCCIÁÁLATGYEREEE, közben a nyáluk fülekre, arcokra, ruhára fröccsen és maximálisan undort keltő, a békanyállal borított testükről szót sem ejtve.

Az éjszaka nem változott semmit. Nagyon érdekes látni, hogy amióta nem voltam, a fiatal korosztály ugyanaz a fiatal korosztály maradt, csak most már nem azon szörnyülködöm, hogy 83-as a gyerek, miapicsa, hanem hogy 93-as a gyerek, najóvammár. A 40 körüli férfiak ugyanolyan szánalmasan lógatják a belüket a kiscsajokra, csak most már nem 26 évesen taszít ez, hanem 37,5 évesen. Az éjszaka továbbra is egy elég rémes húspiac, ahol a férfiak továbbra is úgy próbálják eljátszani ezt a domináns mellizom-ugráltatást, mintha nem tudnák, hogy a legszimplább csók is a nőkön múlik (akiket majd szintén megírok alkalomadtán, sok büszkeségre ott sincs ok). A kínálat borzasztó. Az egyébként létező kivételek meg úgyis tudják... Tök igaza van sajnos azoknak a nőknek, akik azt mondják, hogy normális pasit szinte lehetetlen találni. Nyilván az éjszakában még a normális faszik is ultragázok nagy eséllyel, meg aki itt keres, az itt is talál (ezt de szépen mondtad Gábor).

Néha szoktam morális konzekvenciát levonni a posztok végén. Jelen témában nem is mernék erre vállalkozni. Plusz nem is hiszem, hogy kell ide megoldás, meg nem is arról szól ez, hogy az igazi férfiak márpedig holnaptól Radnótit és Tóth Árpádot idézzenek romkocsmákban (pedig ha valami menő..), de asszem az mindenképp kijelenthető, hogyha lenne a Nyugati óra mellett egy általános férfinyomorultság-mérő, annak mutatója biztosan az Alarm mezőben állna.