Kijutottunk, basszameg!

Csendesen  indul a reggel. A zuhany alatt megpróbálom végiggondolni a napomat. Nem rohanok. Csak a szokásos. A buszmegálló felé menet megállok a péknél, hogy délutánra tegyen el nekem, de meg se kell szólalnom. Mosolyogva int a huszonéves srác, hogy 1 kis bagett oké, de 2 vagy 3 croissant legyen? Mutatom, hogy mennyi. A szomszéd húsos a nevemen szólít. Ott se sok a stressz. Az is tudja. Jól indul ez a nap is. A megállóban látom, hogy még pár perc a busz érkezéséig. Sose késik. Addig gondolom elolvasom a cikkek címeit. Nem volt hülye, aki ezt a wifit iderakta. A buszon már a fülemen van a zeném. Utálok itt telefonálni, mert itt csend van, de az első mail már elmegy. Eh. Belebambulok a gondolatba, hogy már a kávém előtt dolgozni kezdek. Megkocogtatja valaki a vállamat: - Nem itt szokott leszállni? Bakker, de. Nem is figyeltem a zene miatt. Felugrom, gyorsan megköszönöm. Már a távolodó busz elektromotorjának szünnyögésében gondolom hozzá, hogy na, ez az odafigyelés se volt régen. Megáll az eszem, hogy milyen figyelmes emberek vannak. Nem is ismer. Csak minden reggel együtt szoktunk erre jönni.. Nahát.

A kávézóban a 2 kedvenc asztalom közül az egyik foglalt, a másikhoz kísérnek automatikusan. Mit hozhatok, mennyire éhes ma? Mindent tudnak. Valószínűleg azt is látja, hogy kevesebbet aludtam, mint tegnap. Néha azzal szórakozom, hogy megpróbálom megzavarni őket, és mást rendelek, de kinevetnek. Túl régóta járok ide is. Na jó, olvassuk el az összes levelet basszus. Ügyfél fizetett időben, pipa. Az adótanácsadó már megint, valami hivatalos levél. Adójóváírás, mert elértünk valami limitet, és másik kedvezménysávba kerültünk, és ezért tisztelettel és köszönettel sötöbö. Pazar. Megjött az egyik tenderünk eredménye, nem mi nyertünk. Pedig számítottam rá. Írnom kell egy sort a győztesnek, múltkor ők is megtették. Egész tehetséges banda, okos gyerekek.  Pár éve még az egyetemi start-up versenyen villogtak, aztán a minisztériumi tehetségkutató és a hülye nevű start-up start program (államiak, képtelenek, na), és máris a saját lábukon állnak. Jó ezt látni. Ezek saját erőből megoldják. Nem hozzájuk jött az a párszáz angol meg svéd, akik tavaly megindultak a magyar munkaerőpiacon szerencsét próbálni.

Ma ki akarok lépni a mindennapi rutinból, úgyhogy kettő helyett három euró jattot hagyok a kávézóban. Jó nap ez. Egyedüli idegesítő faktor az a hülye dallam, ami a vakokat segíti a zebráknál, na az nem képes kimenni a fejemből. Meg hogy tüntetnek a téren, ahogy látom. Mi van már megint? Összeugrik a gyomrom. A régi reflex. Valami civilek. Már hallom is. Hat helyett négy helyet szavaztak meg nekik a Kormányzati Konzulátusban. Megafonba tolja a gyerek. Megengedi, uram, hogy a biztonsága, és a lefoglalt terület védelme érdekében átkísérjem a tér másik oldalára? - ezt már a három közül az egyik kivezényelt rendőr mondja nekem. Úgy le vagyok lassulva, hogy mire felé fordulok, és mondanám, hogy nagyon kedves Öntől, igazán köszönöm, már megismétli a kérdést angolul, mert úgy látta, esetleg nem értettem. Elnevetjük magunkat, amikor exkuzálom magam az anyanyelvünkön.

Alig lépek tovább, pittyen a kütyü, megint egy mail. Visszaigazolja a Hungarian Airways a jegyemet.  Meg egy mail az autószerelőtől, hogy a 16 óra megfelel-e az autó házhozszállítására. Ja meg a fizetős-link számlástul, na ja, azt gondoltam, hogy elküldöd. Oké, cserébe rá se kell nézni az autóra, az igaz.

Mire beérek az irodába, a fontosakra válaszolok is. Lesz időm megnézni az összefoglalót, és kicsit átélni újra a tegnap estét. Végülis kijutottunk, basszameg!