Minek?

Legyen az az álszent felvezetés, hogy hogyan jövök én ahhoz, hogy a véleményemet a világról leírjam, amikor senki sem kér erre? Vagy menjek el egyenesen addig, hogy azt állítsam, hogy igenis vannak, akik kérnek rá, hogy elmondjam? Esetleg tegyek úgy, mint akinek megtelt a hócipője politikával, hétköznapi magyar valósággal, idiótákkal, szeretetlenséggel, és most a frusztrációját a weben akarja levezetni valami nyomorult virtuális terápiával?

Lószart. Simán grafomán vagyok, plusz egy exhibicionista barom, aki igényli a társaságot, igényli az érzést, hogy kiállok és mondom. Nemtom, mér alakult ez ki nálam (apropó, trágár vagyok és helyenként lusta helyesen írni), de így van elég régen. Az iskolaudvaron már 7 évesen is meg akartam mondani, hogy ki van kivel, akinek nem tetszik, mehet mászókázni, haver.

Fingom sincs, mi lesz ebből. Írtam már Forma 1 blogot, vitáztam ezer blogon, most itt a sajátom. Tervezem, hogy kicsit politikailag majd mindig odamondunk, mert igény speciel lenne rá, lesz szó nyilván F1-ről, lesz szó kajákról, mert főzni is, enni is imádok, lesz szó lelki alapon, és lesz szó bármiről, ami eszembe jut.

Nem tervezek szándékos polgárpukkasztást, de.

Igazából ez a bevezető egy akkora baromság, elveszi a kedvem az egésztől.

Fejezzük is be.

Vagy kezdjük el.

Vagymi.

Na erről beszélek.