2018. március 8., csütörtök

Love me gender - fejtegetés a nemi tébolyról, amely felé tartunk



Épp a nőnap kapcsán gondolkodtam el sokadszor azon, hogy hova is jutottunk ezzel az egész kérdéssel, ami kirobbant Weinstein kapcsán, elharapózott, mint #meetoo, meg mindenki rákapcsolódott a témára a harcos feministáktól a harcos melegekig, és tulajdonképpen elszabadult a pokol. Mármint abban az értelmében szabadult el, hogy a szellem ugyebár kijött a bizonyos palackból, és azóta - hála az internetnek, és a közösségi oldalaknak - lényegében megállíthatatlanul terjed minden irányba. Kétségkívül nagyon jó, kívánatos, fontos, és hasznos irányba is, és a túloldalra is, amennyiben a boszorkányüldözéstől a viták helyetti nettó acsarkodásig minden elindult, mindenki totál ideg a témát illetően, higgadt, nyugodt beszélgetést, eszme-, és véleménycserét pedig alig látni.

Nem ártana talán leszögezni néhány alapvetést, hátha az segít tisztán látni, mi történik a nemek harcát, szerepét, identitását illetően, illetve ezek "interakcióit" illetően:

1. Minden olyan "weinstein", legyen az férfi vagy nő, aki visszaél a hatalmával, az szex nélkül is  maximálisan elítélendő. Ez a fajta gondolkodás és cselekvés a legalja. Aki pedig szexre használja ezt, aki másik ember akarata ellenére kikényszerített szexuális szituációra használja a hatalmát, aki bárkit bármire hatalommal kényszerít, az pedig bűncselekmény, azt el kell ítélni, pont. Tudom, hogy utópia, tudom, hogy kiirtani sem lehet sajnos, de ebből a szemszögből nagyon remélem, hogy egy csomó érintett (általában a hölgyek ugye) ráébredt most, hogy igenis lehet szólni, lehet tiltakozni, és igenis nem kell eltűrni, igenis le lehet győzni a weinsteineket. És remélem, hogy egy csomó aberrált rohadt baromnak meg tele lett a gatyája, hogy ő lesz a következő a sorban és abbahagyja/befejezi/el sem kezdi a zaklatást, az erőszakoskodást, ezt az egész gusztustalan, taszító nyomort.

2. Hatalmi szituáció nélkül is mondjuk ki, írjuk le, hogy a szex intim téma, senkit a világon akarata ellenére ne lehessen erre kényszeríteni, és egyáltalán nem baj, ha a határok tisztábban kirajzolódnak az akart és a nem akart szex között. Ez már páros játék, mert ehhez a nők is kellenek. Ugyanis nem megy az sem, hogy a diszkóban tetszik, ha fogdossák a mellem a parketten, vagy nyúlkálnak a pultnál, aztán ha a dolog mégsem tetszik félóra múlva, vagy a csávó mond egy rondát, akkor sikoltozni kezdek, hogy engem itt egészen mostanáig megpróbáltak megerőszakolni. Vagy mindenki részt vesz abban, hogy ez az egész szexuális jelenség és annak "akarása" egy normális kerékvágásba jusson vissza, vagy a jelenleginél csak sokkal durvábban fog elszabadulni a pokol, és a nemek üldözni fogják egymást udvarlás helyett (némi túlzással)

3. Mindenki azzal szexel, akivel akar. Pont. Se a szomszéd asztal, se a tetves kormányzat, se senki a világon ne ugasson bele abba, hogy ki kivel szexel. Annak egészséges, civilizált határait meg lehet szabni törvényekkel (gyerekek védelme, állatok védelme, stb), de ha valaki sokmagvas rozskenyérrel akar kúrni, és ezt otthon teszi, akkor az ő dolga. Felőlem feleségül is veheti, ahogy feleségül is mehet egy lámpaoszlophoz, és lehet bevallott szexpartnere egy kombájn is, ameddig azzal normálisan parkol szex után. Magyarán ez az egész nevetséges ugatás arról, hogy melyik párkapcsolat egészséges és melyik nem az, ez egy szemfényvesztő, általában vallási alapú hazug és gusztustalan szokás, amelynek lejárt az ideje. Senki sem lesz attól sem egészségesebb egy párkapcsolatban, hogy ő heteoszexuális, és nem lesz attól automatikusan rosszabb ember, hogy meleg. Senkinek sincs joga ítélkezni, sorrendet felállítani, és mások legintimebb személyes szokásai fölött ítéletet mondani, pláne társadalmi normaként vagy kötelező haladási irányként bárkinek bármit előírni.


Viszont néhány dolgot ugyanilyen kategorikusan visszautasítok:

1. Akinek egy kombájn a szexpartnere, az nem követelheti tőlem, hogy mostantól én őt egy külön gendernek tekintsem. Nemrég mesélte egy barátom, hogy már olyanok is vannak, akik bútornak képzelik magukat, és olyanok is, akiket valamiért "zir"-nek kell szólítani (mármint a nemüket), különben sértve érzik magukat. Én pedig azt gondolom (igen, ez egy nyers hangvételű poszt), hogy mindenki elmegy a kurva anyjába, nemi identitásból nem kell hetente újakat kitalálni, vagy felőlem ki lehet, csak azokat az új kategóriákat, amik a héten alakultak, és van 6 követőjük, én hadd nevezzem egységesen hülye fasznak. Ha majd a nemzetközi tudományos szaklapok lehozták a vonatkozó cikkeket, amelyben érvekkel alátámasztva elismerik az új nemi identitást, vagy kiderül, hogy minden kontinensen százezrek élnek az új identitás tudatában, akkor szívesen nevezek bárkit az új nevén, de hogy 2 hét után követelőzni, meg perelni látok ilyen csoportokat, az - mondjuk ki - nevetséges, veszélyes, és szánalmas is. Ez ugyanis már nem a sokszínűség kategóriája, ez a téboly maga. Ettől a világ nem több lesz, hanem a meglévő sokszínű nemi identitások válnak komolytalanná, megkérdőjelezhetővé, ezekkel a faszokkal egy kalap alá vehetővé. Aki pedig azt hirdeti, hogy ő egy férfi testben élő leszbikus meggyfa, aki angolnatestben élő transznemű rókagombákkal kíván együtt élni, annak nem külön gender, meg külön elnevezés, hanem egy recsegős gecinagy pofon jár szerintem.

2. Mint említettem, a #meetoo kampány arra való, és az a haszna, hogy eddig eltiport, megszégyenített emberek erőt meríthetnek belőle, és ki merhetnek állni végre magukért. A kampánynak azonban több szélsőséges iránya is elindult és terjed, amit viszont abszolút visszautasítok, sőt nagyon károsnak, nagyon veszélyesnek tartok, és amúgy undorítónak és törvénytelennek is. Arra gondolok, amit sok remek cikk és remek ember emleget hónapok óta - hogy ez a kampány nem arra jött létre, hogy rögtönítélő bíróság legyen. Nem is értem, hogyan fejlődhetett odáig, hogy FB csoportok végeznek ki embereket virtuálisan, hogy emberek a neten szórakozva tesznek tönkre életeket, karriereket. Hogy feldühödött nők habzó szájjal fröcsögve követelik ennek vagy annak az eltakarítását, aztán kiderül, hogy hoppá nem úgy volt. Ez pontosan ugyanaz a hatalommal való visszaélés, csak itt a nyilvánosság hatalmát használják emberek, és nem egy hatalmi munkaviszonyt. Ugyanolyan ordenáré, ugyanolyan káros, ugyanannyira elutasítom. Az internet, meg néhány haver nem veheti át az igazságszolgáltatás szerepét, az ártatlanság vélelme nem változott meg a #meetoo óta, ha az igazság kiderítése és szolgáltatása ugyanolyan igazságtalan, mocskos, egyoldalú és riasztó, mint a szexuális ragadozók maguk, akkor nem különbözteti meg attól semmi sem.

3. A férfiak és a nők általános kapcsolatának, egymáshoz való viszonyának a megváltoztatására való törekvés. Én ezt is visszautasítom, kikérem magamnak, és nyomorultnak tartom. Arra gondolok, hogy a harcos feminista (NEM a normális egyenjogúságért küzdők!!) nekilátott meghirdetni a teljes nemi tébolyt azzal, hogy bazmeg a nőket mostantól nem szabad előre engedni az ajtóban, nem beszélhetek velük se gyengédebben, se udvariasabban, mint a férfiakkal, és egyáltalán, az egész udvarlás dolgot át kell gondolni, mert lealacsonyító (!!), hogy a férfi udvarol a nőnek. Ezen a ponton valósul meg az a fajta nemi őrület, aminek már nemhogy értelme nincsen, de kifejezetten destruktív. Ha én megsértek egy nőt azzal, hogy rámosolygok, átadom a helyem, vagy előre engedem a sorban, mert pocakos, akkor ez a világ megérett a pusztulásra. Akkor a legalapvetőbb dolgaink is elcsúsznak a helyükről. Akkor a zsigeri ösztöneink ellen próbálunk meg haladni, akkor a létünk alapját és értelmét kérdőjelezzük meg. És ez faszság. Káros, agyalágyult, non-sense faszság. Ugyanis ha ezek a nők azt hiszik, hogy most rohadt idegesek, mert a férfiak folyton udvarolnak nekik, meg ágyba akarják vinni őket, akkor majd figyeljék meg, mennyire idegesek lesznek, ha a férfiak majd nem akarják ezt.


Hála istennek a világ nagyobb része nem ilyen. Hála istennek, ahogy a férfiak túlnyomóan nagy többsége tisztelettel beszél és bánik a nőkkel, úgy a nők nagyobb része is szeret nő lenni, szereti, ha nőként bánnak vele, igenis igényli azt, és nem szeretné ezt nélkülözni. Ha a nemi szerepeket ahhoz képest kezdjük el egymáshoz viszonyítani, hogy minden férfi a farkát mutogató szatír, és minden nő pedig egy szintén torzult őrült, akkor nem nagyon fogjuk megérteni egymást ezen a bolygón. Márpedig ez az egész gendertéboly kezd veszélyes méreteket ölteni, és veszélyesen nagy hullámokat gerjeszteni. Ahogy a férfiaknak kötelességük azonnal kiállni minden rohadt szarfaszú szexuális ragadozó ellen, úgy a normális nőknek is hallatni kell a hangjukat, és el kell mondaniuk, hogy igenis jó érzés kapni egy virágot vagy egy gesztust, igenis jó érzés, ha a férfi kinyit egy ajtót, ha feláll az asztaltól, amikor üdvözöl, ha megvárja a kocsiban, míg beérünk a házba, ha kiveszi a kezünkből a nehéz szatyrot, ha megfogja a kezünket az utcán, ésatöbbi.

Van a világban éppen elég hely, ahol a férfiak és a nők helyzet egymáshoz képest átment az őrületbe. Elég Japánra gondolni a szingli lakóparkokkal, a sosem látott kevés születő gyerekkel a kulturális elvárások és különbségek miatt, elég néhány afrikai országra gondolni, ahol a nőknek annyi joguk sincs, mint a tárgyaknak, elég az ISIS-hez meg Boko Haramhoz hasonló elvetemült állatokra gondolni, ahol pedig (szex)rabszolgaként tartják a nőket.

A civilizált nyugati világ hatalmas felelőssége nem csak abban rejlik, hogy saját lakói, közösségei számára haladó szellemiségű, elfogadható, élhető, igazságos szociális és társadalmi körülményeket teremtsen. Az is felelőssége, hogy példát mutasson. Amilyen álszent és képmutató volt ez a világ sok tekintetben mostanáig (és sok mindenben még mindig az), úgy inkább örülni kellene, hogy ezek a burkok, ezek a spanyolfalak leomlanak, és végre nyíltan lehet beszélni a problémáról. Ezt nem arra kell használni, hogy a használhatatlanságig túltoljuk ezt a biciklit (is). Ha végre lehet a nemek egyenlőségéről beszélni érdemben, ha végre azonos munkáért követelhető azonos jövedelem, ha végre azonos jogok illetik meg a nőt és a férfit, akkor ne arra használjuk ezt a tudást és lehetőséget, hogy az állva hugyozásról vitatkozunk, mert akkor nem vagyunk érdemesek arra, hogy vitatkozzunk róla. Ha végre Amerika-, és Európa-szerte egyre több országban házasodhatnak a melegek, akkor ne arról vitatkozzunk, hogy a magukat bútornak képzelő emberek milyen megnevezést követelnek maguknak, mert akkor tényleg nem érdemeljük meg ezt az egészet.

Vagy tudunk épelméjű, normális, középutas, kompromisszumos megoldásokat találni a nemek kérdésére, vagy tudunk egymást tényleg tisztelve és érdemben párbeszédet folytatva eredményeket és új értékeket kreálni, valamint megőrizni azokat, vagy képesek vagyunk úgy felszámolni korábbi (akár több évtizedes) sérelmeinket, hogy azok nem egy elvakult, ugyanolyan romboló és primitív bosszúhadjáratba torkollnak, vagy el se kezdjük ezt, srácok, mert mélyebbre fogunk jutni, mint ahonnan elindultunk.


4 megjegyzés:

  1. A cikk írója elfelejtett egy apróságot. Az ilyen szexuális "bűncselekmények" okozói mind jó pozícióban lévő, anyagilag jól szituált emberek. Sokszor csak akkor derül fény "bűneikre", néha 20 év után, mikor kiderül, hogy van pénz, amit le lehet nyúlni. Egyszerű, hétköznapi, kis keresetű embereket nem szoktak vádolni szexuális bűncselekményekkel. Másrészről meg kell nézni magukat az "áldozatokat" is, akik sok idő után jönnek rá, hogy őket "zaklatták", ők talán nem zaklattak? vannak ilyen dolgok, nem vagyok biztos benne, hogy ügyet kell belőle csinálni. Engem pl. a buzi kisfőnököm zaklatott, nem lett belőle esemény, nem is csináltam belőle ügyet. Minek?
    Tévedni emberi dolog, szólt a sündisznó és lemászott a súrolókeféről.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ki jogosult azt előírni, hogy valaki mikor álljon elő a vélt, vagy valós sérelmével, az elkövetés után azonnal, vagy akár évekkel később?

      Törlés
  2. A trauma ami a megalázottság és szégyen keverékéből kialakul kiszámíthatatlanul hat. A legtöbb esetben az elfojtás ( hamis felejtés) az egyik jellemzőbb "tünet". Egy közösséghez való "tartozhatóság" azonban ezt az elfojtást szabadította föl, sokakban, jogosan, de mindenhol megjelennek a haszonlesők is. Ezt kell tudni szabályozni szeparálni!!! A vélemény cikk nem csak jó, de mesterien emberi, megkockáztatom tudományos alapokkal szolgálhat egy megoldásra!

    VálaszTörlés