Komplexusos férfiak, szevasztok!

Sajnos ismét itt az idő, hogy férfitársaim egy részéhez szóljak, mert úgy látom, lassan mindent elborít a kisebbségi komplexusokra és merevedési problémákra, mint "szilárd alapokra" épített keserűség, gyűlölet, stressz és nyomor. Kötelességemnek érzem, hogy szóljak, mert olykor sajnálatos elszenvedője is vagyok az ilyen drámaian agyalágyult férfiak viselkedésének (mint ahogy szerintem lassan mindannyian áldozatai vagyunk néha/gyakran nekik), de azért is kötelességem szólni, mert minél többen jelezzük a problémát, talán annál többen veszik a bátorságot, hogy visszaszóljanak az ilyeneknek, és ha csak egy is megváltozik, avagy visszavesz az arcából, akkor máris békésebben, nagyobb nyugalomban élhetünk mind.

Kezdeném talán azzal, hogy senki se érezze felbátorítva magát a komplexusokból adódó torz viselkedésminták gyakorlására amiatt, hogy a világ vezető politikusai, vagy kis hazánk világszínvonalú politikai elitje körében ez mind gyakoribb jelenség, és egyre több látványos példán keresztül láthatjuk a kisebbségi komplexusokra és személyes nyomorra épített férfiszemélyiségeket működés közben. Én értem, hogy aki maga is irigységre, gátlástalanságra, egy folyamatosan ordítva követelőző belső hangra, a vélt vagy valós hiányosságaira, továbbá a csillapíthatatlan szorongásra építi a mindennapjait, a karrierjét, vagy az egész életét, az boldogan lát visszaigazolást Donald Trumpban és társaiban, de sietnék jelezni, hogy ettől ez még nyomorúságos létforma, apukám, ha néha sikeres is.

Első és legfontosabb oka a nyomorúságnak az, hogy te, miközben ilyen vagy, miközben másokat basztatsz, ugráltatsz, gúnyolsz, fúrsz, vagy hatalmaskodsz felettük, te magad egyáltalán nem vagy közben boldog, nem is látszol annak, és ilyen attitűddel soha, semmilyen körülmények között nem is válhatsz azzá, ez ugyanis fogalmilag kizárt.. Te, aki indokolatlanul hangosan beszélsz a telefonban, aki lekezelően viselkedsz minden csinos nővel, és nálad alacsonyabb beosztású és/vagy magasabb férfival, aki drága (vagy általad annak tartott) használati tárgyakat mutogatsz és csörgetsz a kezedben, aki a fejtámlád mögé applikált kisfogasra akasztod a zakódat, aki minden alkalommal körbenézel, mielőtt leülsz, aki átnézel rám a pirosnál és akkor is, ha egymás mellett pisálunk egy plázában, aki felsőbbrendűséget akarsz mutatni egy 8 éves gyerekkel szemben is (mert amúgy egy idióta vagy), és aki lefelé beszélsz bárkivel, aki bármilyen pult túloldalán van - te nem vagy elégedett soha. Egyrészt, mert az egész létezésed alapja és kiindulópontja a keserű, nyomorult, hisztérikus rettegés és változatos dolgok feletti szorongás egyvelege, a folyamatos irigység, a tomboló vágy a kitörésre - csak már nem tudod, honnan. Nem tudod, mitől menekülsz, mert magadnak is hazudsz ezer éve, ezért sem elmenekülni nem tudsz előle, sem megérkezni nem tudsz soha sehova, ahol nyugalom várna, ahol boldogságot találnál. Másrészt azért sem, mert az egész személyes motivációd, a húzóerőd egy szánalmas álomvilág felépítése, hogy se te saját magadat, se a világ téged ne olyannak lásson, amilyennek te belül érzed magad. Mert attól rettegsz, hogyha valaki meglátja az igazi énedet, az maga a teljes összeomlás, a vég. Nagyon általános jelenség (bár furán hangzik, ezt bátorításként mondom), hogy a hozzád hasonló viselkedésű férfiak úgy egyébként nem annyira kövérek/alacsonyak/csúnyák, és nem is annyira szerencsétlenek eredendően, mint amilyennek magukat látják, azaz a nyomor egy lefelé tartó spirál közben teljesedik ki, hiszen lényegében te magad teszed nyomorulttá magad azáltal, hogy még sokkal szörnyűbbnek és szarabbnak érzed és látod magad, mint amilyen vagy. És ha a maszkodra, az álcádra, a műszemélyiséged felépítésére felhasznált energia negyedét arra használnád, hogy helyrehozd magad, megerősítsd önmagadat, a saját magadba vetett hitedet, az önbizalmadat, akkor ez persze át tudna fordulni egy önmagát erősítő spirálba, egy felfelé, a boldogság felé tartó irányba, és hidd el, az neked is, és a téged körülvevő világnak is sokkal jobb volna. De ez sajnos a legritkább esetben történik meg, ugyanis a dolog sajátosságából adódóan a hozzád hasonló csávók a világon senkire, még saját magukra sem szoktak hallgatni, kizárólag a rettegés parancsa az, amit magadhoz engedsz, és minden viselkedésed, minden mozdulatod ebből származik, ebből indul, innen ered. Emiatt vannak például a merevedési problémáid is, hm?

Pedig léteznek kurvára harmonikusan, egyensúlyban élő férfiak, akik tudják magukról, hogy pl van rajtuk súlyfelesleg, vagy kopaszodnak, de tudják azt is, hogy nem ez határozza meg őket, sőt.. Vagy akik valamilyen értelemben másnak látják magukat, mint amilyenek lenni szeretnének, de megtanultak ezzel együtt élni (ugyanis - bármilyen döbbenetes - nem számít, mekkora vagy, és nem varázslat megtanulni ezzel együtt élni). Van egy csomó, külső és belső elváltozásokkal élő ember, aki meg tudja találni a helyét a világban, aki ki tud békülni önmagával, meg tudja érteni és el tudja fogadni önmagát - mert ez az élet egyik célja, és a harmonikus élet egyik záloga. Sőt, igazi tragédiákkal, igazi problémákkal is meg szoktak emberek küzdeni, ez a döbbenetes hírem. Már aki nem a gyáva, és nem a hazugságokra épített életet, és a körülötte élők folyamatos büntetését választja "megoldásul".

Veled az a baj, hogy te nem is akarod ezt igazán megoldani. Te falakat akarsz építeni, mert téged a rettegés, a gyűlölet, a bosszúvágy, és a saját vélt (vagy felnagyított valós) hibáid által folyamatosan magadban életben tartott harag visz előre. Ez vagy te. Egy dühösködő, élhetetlen, békétlen fasz, aki haragszik a világra, és aki cserébe már azt is elfogadja rá irányuló figyelemként, ha mások is haragszanak rá, vagy gyűlölik őt, vagy legalább félnek tőle. Szörnyű bazmeg. Belőled lesz a hatalmaskodó, igazságtalan, mindenkinek beszóló és mindenkit mindig megalázó főnök, a kiközösített, piszkálódó, érthetetlenül lángoló haraggal élő elfogadhatatlan idióta osztálytárs, a párkapcsolatát terrorizáló kőagyú tuskó, az éjszakában emberkedő és kötözködő paraszt. Gőgös győztes és nyomorult vesztes vagy, és a mérhetetlen, feneketlen dühödet nem szünteti meg semmi. Látjuk a tévében a példaképeidet, de a világ leghatalmasabb vezetőiként, leggazdagabb embereiként is ugyanolyan frusztrált pöcsök maradtok sajnos mind. Mert nincs megoldása annak a képletnek, hogy te magadat nyomorultnak látod, de a világtól azt követeled, hogy győztes császárként ünnepeljen - hiszen láthatjuk, ha ünnepelnek titeket, pont ugyanolyan szánalmas, hisztis kölykök maradtok, mint voltatok.

És mondok én neked valamit, kedves komplexusos férfi. Megérdemled. A folyamatos, magad által örökre konzervált dühöt, a nyomorultság érzését, a megszüntethetetlen elégedetlenséget, a maró gyűlöletet, a levetkőzhetetlen és megoldhatatlan boldogtalanságot, és azt a mindent elborító pánik-érzést, hogy alkalmatlan vagy, hogy kevés vagy. Az is vagy. És azt a szorongást, hogy mindez egyszer kiderül. Megérdemled. Annyira megérdemled, hogy így éld le az egész szaros életedet, hogy ennél csodálatosabb büntetést magam sem találhattam volna ki a számodra, mint egy önmagad által épített börtönt, amiből te magad nem engeded ki magadat soha, mert ostoba, lusta és gyáva vagy ahhoz, hogy nekiláss legyőzni magadat és a korlátaidat annak ellenére, hogy millió és millió csodálatos példa áll előtted a világban. Ez a poszt távolról sem azért született, hogy lebeszéljelek téged arról, amit csinálsz.

Ez a poszt azért született, hogy hagyd békén a többieket. Keresd meg és keress rá a magadfajtára, akivel majd kölcsönösen basztatjátok, átbasszátok, megalázzátok, kinyírjátok, gyűlölitek, megvetitek egymást, akikkel féltek egymástól és akikkel kijátsszátok egymást. Azt ne hidd, hogy ez nem lehetséges. Komplett politikai pártok, mindenféle zászló alatt gyülekező habzó szájú balfaszoknak alapított szervezetek állnak rendelkezésedre itthon és külföldön, on-, és offline. Ott várnak téged a magadfajták. Lehet együtt szorongani, gyávának lenni, mindenféle legalja hazugságokat vetíteni magatokról egymásnak. Tessék kölcsönösen lebeszélni egymást arról, hogy az önbizalom, az önismeret, az egyensúly, a béke, a szeretet és a nyugalom, a nevetés, a felszabadultság hasznos, kívánatos, vágyott dolgok és érzések. Tessék csak velejéig keserű, remegő szájú, boldogtalan baromnak maradni - egymással.

Az úgy totálisan vállalható képlet volna mindannyiunk számára. Jó mulatást, faszfej.