2018. március 27., kedd

Üzenet a Z generációnak - a munkáltatótól



Kedves Z generáció, kedves 1995 után születettek,


sokat olvasni, hallani rólatok, hogy mennyire más világban nevelkedtek, mennyire más impulzusok érnek titeket, mennyire másként gondolkodtok, mennyire más vágyaitok és motivációitok vannak. Talán azzal kellene kezdeni, hogy benneteket sem illik egy kalap alá venni, mert nem vagytok ugyanolyanok, és néhány emberrel való beszélgetés után sommás ítéletet alkotni, általános tanulságot leszűrni lehet, de nem szabad. Én viszont egy rendezvényes - vendéglátós - marketinges pali vagyok, és mindez csak azért fontos, mert ezekben a szakmákban aránylag sok emberrel találkozunk, számában és típusában is sokféle emberrel dolgozunk. 1996 óta dolgozom, ez számokban nagyságrendileg azt jelenti, hogy eddig a pillanatig biztosan több, mint 15.000 pincérrel, hostessel, és mindenféle egyéb alkalmi munkavállalóval dolgoztam együtt (állandó alkalmazottakról nem is beszélve). Csak az utóbbi 3 évben több, mint 1000 korotokbeli fiatallal dolgoztam, úgyhogy kijelenthetjük, hogy megalapozott a véleményem, amit most megosztok veletek.

Ez a poszt a munkáról fog szólni, és azért írom, hogy segítsek. Azért, mert annak ellenére, hogy nagyon mások vagyunk, nagyon másképp képzeljük az életet, nagyon más szabályok szerint élünk, néhány dolog feltétlenül ugyanaz mindenki számára. Néhány kérdésben nincs generációs különbség, nincs mellébeszélés, néhány dolgot ugyanúgy csinálunk. Ahogy cipőt hasonlóan kötünk, és orrot is általában hasonlóan fújunk, úgy a munkával kapcsolatban is van néhány dolog, amiben nincs különbség. Illetve sajnos van, és én most azért írok, mert ezen változtatni szeretnék.

1. Bemegyünk dolgozni - azt hiszed, viccelek. 10 fiatalból, aki jelentkezik alkalmi munkára, általában 3-4 (!!) egyszerűen nem megy el dolgozni. Hiszed, vagy nem, nem jöttök dolgozni. És nem csak hogy nem jöttök, hanem le se mondjátok, vagy egy órával munkakezdés után küldtök egy sms-t, hogy közbejött valami. Vagy késtek egy órát, de azt is úgy, mintha ez teljesen természetes lenne. El sem tudod képzelni, hány embertől hallottam, hogy azért mondja le, mert sajnos késő estig tart az előző munka, vagy mert a kollégiumból mégsem engedik el, vagy hogy váratlan dolgozat lesz másnap. Ez itt egy munkahely. El sem tudod képzelni, milyen felelősség, milyen nyomás, milyen anyagi és egyéb terhek, határidők, feltételek, és főleg milyen szigor van azok vállán, akiket épp szarban hagytál. El sem tudod képzelni, mennyi munkájuk van abban, hogy egyáltalán legyen olyan projekt, amiben neked munkát tudnak adni. El sem tudod képzelni, hogy ők egy olyan korban nőttek fel, ahol azok, akik lemondták a munkát egynél többször, azok új szakmát kellett, hogy tanuljanak, mert itt kigolyózták magukat. Tudom, hogy munkaerőhiány van, tudom, hogy minden sarkon van új munka. Nem lesz mindig. Ha azt tanulod meg, hogy a munka esetleges, az adott szavad meg szart sem ér, akkor veled is így fognak bánni, és meg is fogod érdemelni.

2. Kezdő vagy - és ez jó dolog. Tanulni, fejlődni, javulni, gyorsulni, ellesni - ez a dolgod és lehetőséged egyben. Bizonyára az osztályban, a chat-en és a virtuális térben sokat jelent a hatalmas önbizalmad és öntudatod. Itt és most is szükség van rájuk. De csak akkor, ha ezeket megelőzi a figyelem, a koncentráció, az ambíció a tanulásra és elsősorban az alázat. Munkakörnyezetben te vagy a legkisebb, úgyhogy kérlek tedd meg, hogy negyvenes arcokkal nem kezdesz el konzultálni arról, hogy egy feladathoz neked mennyi kedved van, hogy milyen a kis hangulatod, hogy ez volt-e szerinted megbeszélve vagy azt úgy kell értelmezni, meg a többi baromság. Adott egy feladat, csináld meg, pont. Időre, normális minőségben, ahogy kérték, úgy. Ne te döntsd el, ne bíráld felül, ne okoskodj, ne ciccegj, ne vágj pofákat. Ötleteidre, akár kritikádra, kommentjeidre persze szükség van, és hajrá bátran. A nyafogás, a lustaság és a vállvonogatás nem tartozik ezek közé. 

3. Viselkedés - én esküszöm, hogy nem értem ezt. Ez nem korosztályok és generációk kérdése. Ez neveltetés kérdése. Ez annak a kérdése, hogy az agyadban mi a dolgok sorrendje. És a Z generáció tagjainak túlnyomó többsége fejében hatalmas káosz van, de olyan ügyekben, amit én nem is értek. Tanárokat meg az iskolaigazgatót sem tegezed helyből, akkor a megrendelőmet, vagy a VIP vendéget miért? Miért veszed elő a telefonodat feladat teljesítés közben? Attól, hogy ma már egyre nyíltabban és több helyen lehet tetkókat villantani, meg orrkarikával érkezni, egy munkahelyen ez nem természetes. Vagy kérdezd meg, barátom. De ennél sajnos radikálisabb a gond. Az igazi nagy gond az, hogy viselkedés mintából csak az a készlet van meg neked, amit az iskolában használsz, ahol a kis barátaiddal ülsz együtt órán. Ettől azt hiszed, hogy a munkahelyen a főnök a tanár, a többiek meg itt is a haverjaid. Nem azok. Ne cseverésszél, nem azért jöttetek ide. Ne álljatok már félre munka közben telefonon vicces dolgokat mutogatni egymásnak, mert megbolondulok. Ne kelljen már szólni, hogy én egyébként fizetek azért, hogy te épp csajozol az első nőnemű pincérrel, akit melléd osztok be, a vendég meg ott áll és nézi ezt, miközben rátok vár. Ne kelljen már baszki ilyesmiért szólni. Nem hiszem el, hogy egyébként felnőtt korú embereket nekem azért kell üldöznöm munkavégzés közben, hogy mostál-e kezet pisilés után, vagy hogy lécci fújd már ki az orrod. Nem bazmeg, nem viccelek, és nem fantáziálok, minden, amit írtam, és ezután írni fogok, megtörtént esemény, és nem is egyedi eset sajnos

4. Józan ész - Olyan döntésekkel, olyan szituációkkal vagyok kénytelen megküzdeni, amikor veletek dolgozom, amivel 1996 óta az említett 15.000 ember közül soha senkivel sem. Nem bántásiból és játszásiból mondom, hanem tényleg segíteni akarok, és tényleg megtörténtek ezek. Volt olyan gyerek nálam, akit egy 200 négyzetméteres konyhában elküldtem valamiért a túloldalra. Tettem tovább a dolgom, negyedóra múlva utánamentem, hogy baszki hol ez a csávó. A konyha túloldalán állt, a kezében a cuccal, amiért elküldtem. Hát te? - kérdezem. Hát ő itt vár engem. De miért, arany kis szívem? Hát azt nem mondtam, hogy vissza is jöjjön. A másik gyereknek elmagyaráztam, hogy ez a hűtő itt nincs bedugva, mert ezen a falon nincs több konnektor. Be kéne menni a raktárba, kihozni a hosszabbítót, és itt a másik falon (1,5m) lévő konnektorba bedugni (eleve hogy már ezt is magyarázni kell, az egy tragédia, csak mondom). Bement a gyerek a raktárba, OTT bedugta a hosszabbítót, végighúzta a komplett rendezvényhelyszínen a kábelt (45m), majd beledugta a hűtőt, és külön odahívott, büszkén megmutatta. Én mindjárt 42 éves leszek, 195 cm magas vagyok és 105 kiló, de majdnem bőgni kezdtem. Ott álltunk egymással szemben, és ő hosszú percekig nem értette, mi a gond. Hogy hol rontotta el. Volt olyan, aki konyhai kisegítőnek jelentkezett, 6-8 óta időtartamban. Elmagyaráztam a munkát, mivel nem kezdők vagyunk kölykökben, ezért A4-es papírra kinyomtattuk, hogy a szendvics úgy készül, hogy vaj, fölé salátalevél, fölé sonka szelet, stb. Bólogat mindenki, a csávó mondja, hogy a zöldséget fel tudnám-e szeletelni neki, abban tudok-e segíteni. Nézek ostobán, mondom, hát itt vajon mi a gond, mi akasztja meg ezt a bonyolult folyamatot? Rám néz, hát az van, hogy ő fél a nagykéstől. Konyhai kisegítőnek jelentkezett. Nem sokszor gondoltam életem során arra, hogy talán mégis nyugtatókat kéne szedni, de ez egy ilyen pillanat volt. Tessék gondolkodni, srácok. Tessék józan ésszel élni, különben hajmeresztő dolgok várnak mindkettőnket.



Annyira jó lenne, ha ezek kitalált történetek lennének, és nem lenne még 40 ilyen sztorim. Annyira jó lenne, ha nem kéne állandóan arra gondolni munkavégzés, és a munkátok szervezése közben, hogy vajon ezek az alapdolgok miért nem magától értetődőek egy csomó srácnak? Vajon miért kell nekem irányítás helyett nevelnem benneteket ennyire sokszor? Miért kapok döbbenetesen gyakran olyan válaszokat, amik teljesen elképzelhetetlenek? Miért mesélik a korosztályom tagjai, akik munkát adnak nektek multinál, ügyvédi irodában, vagy akárhol, hogy basszus sokan felmondtok próbaidő alatt olyan indokokkal, hogy idézem "nem gondoltam, hogy pénteken is ötig is kell lenni", "nem hittem volna, hogy ez ilyen nehéz lesz", vagy eleve el sem vállaltok munkákat 23-25 évesen, mert "én négyszázezer forint nettóra gondoltam", mert "hétvégi munka kizárt", vagy mert "autó, telefon és laptop is van a csomagban?" El sem hinnétek, hogy ezek mennyire gyakori, vagy mennyire nem elrugaszkodott példák. El sem hinnétek, hogy hány alkalommal mondjátok ezt olyanoknak, akik 24 évesen éjjel-nappal dolgoztak, éjjel-nappal hajtottak, éjjel-nappal nyomták, hogy azok legyenek, akik ők ma. De a legfurcsább, hogy még ennél is fontosabb szempont volt, hogy minél hamarabb elmondhassuk őszintén, hogy értünk valamihez, de úgy télleg. Nem úgy, ahogy anyuka mondja otthon a kislányának, hogy szép hangod van csillagom indulnod kéne a megasztárban, hanem TÉNYLEG érteni valamihez. Érezni azt az érzést, a büszkeséget, a tudás magabiztosságát, az ambíció lendületét, azt a remek tudatot, hogy képes vagyok valamit magas színvonalon, önállóan, tisztességesen megcsinálni. Érezni, hogy apám és anyám most büszke lehet rám. Érezni, hogy a kurva életbe érdemes volt tanulni, érdemes volt levizsgázni, érdemes volt fennmaradni és bent maradni annyi éjszakán és hétvégén át, mert én most tudok valamit, amit korábban nem tudtam. Mert van egy szakmám. Mert van egy tudásom. Mert van tapasztalatom, múltam, gyakorlatom. Belenézni egy nő szemébe, kihúzni magamat és elmondani, hogy mivel foglalkozom. Mi a munkám, az állásom. Önállónak, önellátónak lenni. Magam urának lenni. Sikert elérni, kudarcból tanulni. El sem tudom képzelni, hogy miért nem vágyik sokkal több srác közületek minderre. Miért nem vágyik arra sokkal több fiatal, hogy megtapasztalja mindezt. Miért kell azt hallgatnom, hogy NEKEM magyarázza azt a kölyök, mikor én hívtam el dolgozni, hogy mennyire várja már a végét, hogy mehessen haza a picsába, mert dolgozni unalmas, szar és semmi értelme. Miért nem érti, mennyire kellemetlen, kínos, döbbenetes ilyet mondani a munkáltatójának. És mennyivel kínosabb, döbbenetesebb ilyen fiatalon így gondolkodni.


Az elején is leírtam, kivételesen a végére is odateszem, hogy rengeteg a kivétel, az üdítően kellemes, értelmes, ambíciózus fiatal. Sokan meglepnek a lendületükkel, a kíváncsiságukkal, a vággyal, hogy tanuljanak. Van, akit magát is idegesíti, hogy a korosztálya nagy része tragikus állapotban van fejben. Van, aki megérti, miért fontos fejlődni. Van, akit tényleg hajt a tudásvágy, aki gyakorlatot akar szerezni, akiben van alázat, akiben van még tisztelet, aki szorgalmas és aki nagyon magas színvonalon is képes dolgozni.

Bárcsak az összes többi is figyelne rájuk, tanulna és kérdezne tőlük. Bárcsak sokkal többen lennének ilyenek. De egyelőre nem ők a többség, és itt kell elismernem, hogy ez minden korosztályra érvényes. Semelyikben sem ezek vannak túlnyomó többségben. De nektek még van lehetőségetek változni, váltani, újítani és fejlődni. Egyelőre sokkoló állapotú fiatalok jönnek szembe, sokkoló hiányosságokkal, sokkoló közönnyel. Szedjétek össze magatokat, srácok, minden értelemben hatalmas szükség volna rátok, de ez így borzasztó kevés lesz.









10 megjegyzés:

  1. Ez tényleg nem vicc. A szomorú az,hogy akár mennyire nem akarjuk meglátni ,de ezt a mi generációnk(49)b.szta el,de rendesen. Semmire nem tanítottuk. Semmi dolga nem volt,nem kapott munka feladatokat. Annyi volt a dolga,hogy ne idegesítsen minket. Éjjel nappal dolgoztunk,hogy legyen neki márkás ruha,xbox meg a legújabb ájfon. Közben elfelejtettük,hogy semmibenéztük őket. "Mindent a gyerekért" a jelszó. Mindent amit boldban lehet kapni. Sajnos az ambíció,szorgalom,kitartás,tisztesség,TISZTELET nem kapható ott. Nem kellett csinálnia semmit,vagy ha igen akkor egy szemét kivitelért már majdnem egy havi fizetést kapot és agyon ajnározást,hogy milyen ügyes. Sajnoa a "mindent a gyerekért"generáció,azaz mi semmi másra nem tanította meg a gyereket csak arra,hogy követeljen. Annyi volt a feledata a gyereknek,hogy megszülessen. Szóval egy gyerek azt csinálja amire megtanítják.

    VálaszTörlés
  2. Ugyanezt látom rendezvényeken, köszi a soraidat, ezek szerint nem vagyok hülye, amikor rászólok, hogy ez így nem frankó... és tovább csinálja. :-(

    VálaszTörlés
  3. Kedves Frontember,

    Hadd szóljak hozzá mint '95ös,alapdiplomás,mesterszakon hallgató diáklány,aki nagyrészt alkalmi munkákból tartja fenn magát. Abszolút megértem a problémádat, látom,hogy mi bánt,és van igazság abban amit írsz,de értened kell a mi helyzetünket. Mindezt úgy,hogy alkalmi munkán én is dolgoztam kortársaimmal,és egyszerűen én szégyelltem magam egy-két ember viselkedése miatt,meg amilyen trehány,összecsapott sz*rt (már bocsánat) adott ki a kezéből. De,azt értened kell,hogy a mi világunk folyamatosan változik, kiszámíthatatlan,és olyan mértékben kell előre gondolkodnunk,ahogy nektek soha. Nem azért kérjük huszonévesen a négyszáz nettót,mert akkora jampik vagyunk,hanem mert nem lesz nyugdíjunk,és ha most nem kezdünk spórolni,akkor 80 évesen se tehetjük le a lantot,különben éhen halunk. Nekünk csak az van,az a pénz,amit helyben a kezünkbe nyomnak,az létezik és kész. Az oktatásunk megváltozott. Nem azért tanulunk,hogy tudjunk,hanem azért,hogy papírunk legyen róla. S hogy akkor hova lesz a tudás? Minden, amit út közben magunk szerzünk,felszívunk és alkalmazunk. Ez valahol végtelen lehetőségeket rejt,hiszen semmi sincs kitaposva,mindent alakíthatunk ahogy akarjuk,ahogy igény van rá. Olyan fejlődés és lehetőségek születnek,amik korábban soha. De ennek ára van. Mégpedig a folyamatos készenlét. A mi életünk nem olyan, hogy 8-4ig meló,aztán szabadidő,hanem van a nap 24 órája, és bármelyik pillanatban jöhet a munka,a projekt,a lehetőség - és ha nem vagy ott,akkor lemaradsz. Ebből születnek az egy órával előtti lemondások,béna sms-ek,stb (amit én is elfogadhatatlannak és baromi tiszteletlennek tartok,de a tény az,hogy a túlélésünk miatt sajnos belecsúszunk ebbe). Hogy ez hogyan hat az emberi kapcsolatainkra és hogyan próbálunk egyensúlyozni a két világ között, az megint egy baromi nehéz kérdés,és sajnos csak két opciód van,mint főnök: nagyon határozottan kitalálod,hogy mit akarsz,és robot üzemmódban elmagyarázod,hogy igen,azt a konnektort dugod abba a falba,ahhoz a hűtőhöz. Vagy pedig,kreatív munkára veszed fel,elmondod körülbelül,hogy milyen végeredményt akarsz,és nem szólsz bele,hogy hogy oldja meg. De azt ne csináld, hogy belemész a részletekbe,és aztán magára hagyod,mert nem fogjuk tudni értelmezni,egyszerűen nem tanultuk meg. És hidd el, nem azért szólunk be a 40 évesnek, mert értéktelennek tartjuk vagy nem becsülnénk a munkáját,hanem mert látjuk,hogy a kitaposott ösvény már nem feltétlenül járható. És te is látod,hisz ha maradéktalan sikert hozna,nem kellene neked az új, a fiatal.
    Az írásom abszolút segítő szándékú,és jól látom én is,hogy ezzel a bizonytalansággal egyesek milyen pofátlanul és gátlástalanul visszaélnek. Őket rúgd ki azonnal,és egy percig ne legyen bűntudatod miatta. Azért írtam, hogy ezen szempontok alapján ki tudd választani azokat a fiatalokat, akik tényleg akarnak,teremtenek,információkat magukba szívnak és előre visznek téged - ha tudsz velük bánni, soha nem fognak cserbenhagyni.

    VálaszTörlés
  4. Most mi van? Haragszunk, amiért olyan lett a világ amilyenné tettük?

    VálaszTörlés
  5. Akik itt rinyálnak, csak azt felejtik el, hogy kik nevelték fel ezt a generációt olyanra amilyenek.
    Nem ízlik amit főztél? Legközelebb jobban csináld...

    VálaszTörlés
  6. Kedves Tiara!

    Tobb logikai hiba van az erveleseddel.
    - nekunk se lesz nyugdijunk. Aki ma 40es, meg mininum 25evet kell dolgoznia, amikorra telhesen ki gog fordulni a vilag a mostani formajabol. Szoval, ez nem erv.
    - gyorsan valtozik minden. Igen, de csak szok fogjak ezt lekovetni, aki gondolkodik, igy ez megint nem erv. Mi legalabb meg gondolkodunk.
    - nekunk is csak az a penz van, amit a vevoink a kezunkbe nyomnak. Mi huszevesen elfogadtuk h csicskak vagyunk es ido kell, amig tobbre vihetjuk, de mindenkepp akartunk dolgozni. Szoval, nem tudok azonosulni az erveiddel, de koszonom a segito hozzaallast

    VálaszTörlés
  7. A munkaerő piac sem tökéletes.
    Ha az lenne, akkor ezek a fiatalok (tisztelet a ritka kivételnek) marginalizálódnának, mert elvileg senki sem ellensége a saját pénzének. Hangsúlyozom - a SAJÁT PÉNZÉNEK!
    Az is gyakran előfordul persze, hogy tulajdonosként rövidlátó valaki, és mohóságától elvakítva csak annyit lát, hogy a legolcsóbb munkaerő mellett marad neki a legnagyobb profit. A legmagasabb profitot ezzel szemben a leghatékonyabb munkaszervezéssel (maximális erőforrás felhasználás/eredmény hányadosa mellett) lehet elérni.
    Persze egy nagyobb és struktúráltabb szervezetben a tulajdonosi érdek gyakran már az irányítással megbízott felsővezetés szintjén háttérbe szorul - pláne a HR területen, ahol egy huszonéves kezdőre (mert ő a friss és egyben legolcsóbb munkaerő) bízzák a kiírt pozícióra jelentkezők előválogatását.
    Csodálkozunk, hogy a 40 felettiek akkor is diszkriminálva vannak, ha az életkor nincs is a HR számára szelektálási szempontként megadva? Ráadásul leginkább meg van adva...

    Pedig mértékadó nemzetközi kutatások szerint a motiváció legalacsonyabb szintjét világszerte a Z generáció tagjai között mérték, míg a legmotiváltabb csoport az 51 éves korosztály. Na vajon miért van ez így?
    A tanult, tapasztalt, önálló, tisztességes, felelős módon hozzááló és motivált idősebb generációkra miért nincs szükség a munkaerő hiánnyal küzdő piacon? Miért kell az ár/érték arányát tekintve rendre versenyképtelennek bizonyuló Z generációnak újra és újra megadni az esélyt?
    40 (esetleg 50) év felett már nem létezik használható munkaerő? Pedig nekik is van még 20-25 év a nyugdíjig.
    A nagy fluktuáció rengeteg költséggel jár. A toborzás, felvétel, belépéskor kötelező eljárások (üzemorvosi alkalmassági vizsgálat, munka és tűzvédelmi oktatás, egyéni védőeszközökkel és munkaruhával való ellátás), betanítás, adminisztrációs és jelentési kötelezettségek, kilépéskor helyettesítések, erőforrás allokáció, határidők bedőlése, tudás és ismeretek átáramlása a konkurrenciához, munkaerő pótlása stb-stb. Sorolhatnám a végtelenségig...
    Akinek röpke 20 év alatt 15000 fő fordult meg a keze alatt, annak mindezeken el kellene gondolkodnia.
    Lehet, hogy a felvett alkalmazottak nem jól lettek kiválasztva? Vagy esetleg nem voltak megfelelően motiválva?
    Aki a saját hibáiból sem képes tanulni, nem képes ezeket végig gondolni, újra és újra elköveti ugyanazokat a hibákat, - az fizesse meg a sorozatos tévedései árát, és ne panaszkodjon a Z generációra.
    Senki nem kötelezhető arra, hogy munkát kínáljon a fizetett ellenségnek.

    VálaszTörlés
  8. Magam is munkaadó vagyok, 1975-ös születésű, 10 éves koromtól dolgozom, 19 évesen indítottam az első vállalkozásomat, 24 évesen iratkoztam be egyetemre, a mostani vállalkozásomat 2003-ban alapítottam, 2015 óta vagyok a szakmámban széles körben ismert és elismert. Én ugyan csak 5-10 ezer munkavállalóval dolgoztam eddig, de sokkal sötétebben látom a helyzetet, mint a posztoló.
    - Kezdjük ott, hogy 3 egyszerűen megfogalmazott mondatot nem képes értelmezni a 90 utáni generáció. Egy hirdetés első fél sorát elolvassák, reagálnak valamit (pl. ha ott van, hogy emailben kell jelentkezni, kommentben odaböffentik, hogy "érdekel". Ha írnak, nem olvassák el a választ. Ha ott van, hogy a munka hol van, mikor és mennyiért, öten megkérdezik, hol van, mikor és mennyiért. Olyan feladatokra jelentkeznek, amiről azt sem tudják, mi az.
    Aztán jön a stratégia hiánya. Nem vállalják a munkát, ha nincs aznap kifizetés, inkább otthon ülnek, mert "azonnal kell a pénz". De ha nem dolgoznak, később sem lesz... és ezt az alapvető igazságot sem ismerik fel.
    Castingokat hirdetek. Jelentkeznek, megígérik, nem jönnek el, aztán amikor munka van, csodálkoznak, hogy nincsenek kiválasztva, amikor annyi fáradtságot sem vesznek, hogy személyesen bemutatkozzanak.
    De a legrosszabb az arcoskodás, amikor azt hiszik, mindent tudnak, minden a munkáltató felelőssége és nekik minden jár.
    Nos, lóf*sz se jár. Amiért megdolgozol, csak az jár. Nem hagyhatod ott a munkahelyed, ha épp nincs munka. Nincs olyan, hogy azonnal válaszolni kell, félbehagyva a munkát/várakoztatva az ügyfelet. Nincs olyan, hogy következmények nélkül szórakozol mások idejével, ötkor elvállalva a munkát, éjszaka közepén lemondva, a telefon fel nem véve, miközben posztolod hogy buliztál, de betegségre hivatkozol utólag. Elárulom, hogy több szakmában is létezik félig nyilvános feketelista, ahol bezárulnak a kapuk, ha átversz valakit. Listáznunk kell, mert így védjük magunkat, a jó munkavállalók pedig hétből nyolc napot tudnak dolgozni és magasabb bért ajánlunk annak, aki igazán jó és megbízható, hogy minket válasszanak.

    Mert a karrier így működik. Először bizonyítasz, utána hivatkozol az eredményeidre. Ha az arcoskodás megy, teljesítés pedig nincs, akkor hiába lázadsz, ki leszel b*szva és fizetést sem kapsz, mert az az elvégzett munkáért, nem pedig az ott töltött időért jár.

    Hivatkozhattok a stresszre meg a változó világra, csakhogy ez a világ nekünk is ugyanúgy változik, ugyanaz a stressz ér minket is , csak míg nektek nincs mit veszítenetek, ezért nyugodtan flegmáztok, nekünk felelősségünk van vállalkozáson, alkalmazottakon, családokon, vendégeken, életeken. Azt elvárjátok, hogy mi álljuk a szavunkat és lehessen ránk számítani, de nektek természetes, hogy egy "soha vissza nem térő alkalom" (ami kb. kéthetente adódik) miatt beleszarjatok a saját szavatokba?

    Elárulok még valamit, amiről fogalmatok sincs még.
    A lehetőségek az életben SOHA nem adódnak. Mindig van rengeteg, de csak azoknak, akik alkalmasak. Akik megteremtették a referenciákat, tapasztalatokat, hírnevet, stabilitás, megbízhatóságot. Mi is voltunk fiatalok, lázadók, újgenerációsok és mi is rájöttük, hogy segghülyék voltunk. Ti is rá fogtok jönni. Csak bennünk még volt tisztelet, ami bennetek nincs.

    Tudom, hogy a mi kortársaink is elcseszettek és ők neveltek titeket ilyennek. De ez nem kifogás. Felépítettem kb 500 karriert, közülük legalább ötven tündérmese szintű sikersztori. Tudjátok mit? MIND konzervatívak voltak. Bátrak, vállalkozó szelleműek, de fegyelmezettek, kitartóak, becsületesek, megbízhatóak. MIND. 21-25 évesen már sikeres vállalkozók, üzletemberek stb. millió fölötti havi jövedelemmel az ESZÜK és TUDÁSUK miatt.
    Úgyhogy minden más csak kifogás.

    VálaszTörlés
  9. Erről mint y generációs csak annyit írnék, hogy nem feltétlenül rossz az, hogy mi nem alulfizetetett, stresszes és semmitmondó munkákban képzeljük el magunkat. Nem a munka az élet értelme és az idősebb generáció csak ezt sulykolja..mintha droidnak születtünk volna ide, akinek el kell foglalnia a helyét a rendszerben ahhoz hogy hasznos legyen..a viselkedésbeni példát az idősebb generációtól vettük, minket sem hív fel senki ha nem kapjuk meg a melot és nekünk se jelez senki ez rendben van..de ha mi csináljuk ugyanezt az bunkóság? egyébként az igaz, hogy nem lett velünk foglalkozva és sok az elcseszett kölyök de ez szintén nem a mi generációnk hibája. a TE generációd hajszolta a pénzt meg a munkát mi meg valahogy magunktól felnőttünk. hát csak tessék szembenézni a következményekkel..velünk :)

    VálaszTörlés
  10. Roland: van kis különbség aközött, hogy valaki nem alulfizetett, stresszes és semmitmondó munkában képzeli el magát, vagy hogy valaki a semmire, nulla teljesítménnyel, nulla tapasztalattal, kritikán aluli munkamorállal a piaci realitás háromszorosát akarja megkeresni.

    Van lehetőség a színvonalra, de azért valamit le kell tenni az asztalra az arcoskodáson túl is.

    VálaszTörlés