A férfiak imádják és gyűlölik a nők ruházkodáshoz való sajátos kötődését, érthető okokból. Egyfelől értelemszerűen a normális férfi szereti az ízléssel, csinosan, vonzóan becsomagolt csajokat, másfelől ugyanez a normális férfi szívesebben vesz részt egy tömegverekedésben a vesztes oldalon, minthogy próbafülkék előtt bólogasson, egyik lábáról a másikra állva, zacskókkal a kezében, más megértő és ugyanúgy vergődő férfiak biccentésétől kísérve.
A nők öltözködési szokásait ugyanakkor a férfiaknál jelentősen bonyolultabb összefüggések (is) befolyásolják. Persze mi szeretjük azt hinni, hogy csak értünk, nekünk és miattunk öltözködnek, és igazság szerint talán harmadrészben van is ebben szerepünk, de nem több. A másik két harmadból az egyik a nő maga, hiszen magának, saját ízlésének, örömének, önbecsülésének is öltözik legalább annyira, plusz sajnálatos módon a divat, a média, és egyéb más faktorok is ma már ugyanannyira fontos szerepet játszanak. Hogy ezek aránya milyen, az mindenkinél más és más. Unalomig emlegetett örök mondásom is ide kívánkozik, mely szerint nem minden nőre érvényes mindez, ráadásul a címben szereplő három szempont (önismeret/önkritika, ízlés és intellektus) mindenkinél egyéni és egyedi kombinációja határozza meg azt a végeredményt, amit mi, férfiak, oly buzgón szemlélünk végül.
Arról kevésbé látom értelmét hosszan írni, mi történik akkor, amikor ezek hárman kézenfogva, egészséges arányban és megfelelően adagolva jelennek meg. Röviden mondhatnám azt, hogy "asztakurva", vagy "istennek hála", vagy hogy járjon minden nő az ilyenekhez tanfolyamra, de az ilyen nők általában tisztában vannak vele, hogy birtokában vannak egy olyan képességnek és arányérzéknek, amelyik őket nagyon is kiemeli a tömegből, és amivel kisebbségben vannak. És mielőtt félreértené bárki, ilyen kategóriában láttam már ősz hajú hatvanas nőt (sőt, arányaiban többet, mint huszonéveset), láttam már sok ilyen nőt komoly túlsúllyal, egyszóval ez közelítőleg sem arról szól, hogy a Cosmo torzított koordináta-rendszere szerint menő vagy trendi nőről beszélünk - arról szól, hogy egy "helyén lévő" nőről van szó, vagy olyanról, aki valamit nagyon félreértett a gardróbban.
Márpedig utóbbiból egyre keményebb túlkínálat van a piacon, én pedig nem állom meg, hogy szót ne ejtsek róla. Nem bántási szándékkal persze, sőt ellenkezőleg. Én egy divathoz nagyon is laikus, átlagos férfi vagyok, akinek el kellett magyarázni, hogy mi az a boleró, meg a stóla, aki kandi kamerára gyanakodva, őszinte döbbenettel nézett az eladóra, amikor sok éve először a "szeretnék egy farmert" felvetésére azt válaszolta egy eladó, hogy "slim fit? regular? low waist? miben gondolkodunk?", egyszóval én csak felhasználói oldalról tudok visszajelzést adni a női ruhatár rejtelmeire, de amit az utcán látok, abból arra következtetek, hogy szükség van ilyen visszajelzésre.
Az alapok tisztázása ott kezdődik, hogy mit értünk nőies, vonzó, és szexi alatt. Ez mintha gyökeresen eltérne attól, amit egyes nők hisznek arról, hogy mi mit tartunk annak. Arra gondolok, hogyha például felülről és alulról egyszerre lehet belátni a méhedig, szívem, az nem szexi. Mármint persze ha nem az a cél, hogy egy trolimegállóban megcsináljanak a happy hour után, akkor nem az. Nem látni a tested egy részét mindig izgalmasabb, mint látni. Ha ellentmondást nem tűrően azonnal látni szeretném, arra a járda helyett a pornót találták ki a társadalmunkban. Plusz nehéz elképzelni valamit, pláne vágyni olyanra, ami az orrom előtt van kéretlenül is. Olyan ez, mint a magassarkú, ami tényleg vonzó, és szexuális ruhadarab, kivéve, ha úgy tudsz csak menni benne, ahogy egy bojler gördeszkázna. Úgy nem fogja a dolog elérni az eredeti célját. Ha pedig a spagettipánt mély árkot kénytelen vésni a "húsodba", akkor úgy fogsz benne kinézni, mint én lakkcsizmában. Végülis lesz, akinek bejön, de nem biztos, hogy így akartad.
Hangozzék ez kegyetlenül, legyen ez akár aljasság, de az öltözködésnek igenis vannak, sőt legyenek határai. Avagy ha nincsenek, akkor vállalni kell a kommenteket, a megfelelő véleményeket. Én se rakok fel két paprikás szalámi méretű pirosítót a szakállam fölé, nem veszek fel Hello Kittys fitneszfelsőt a mellszőrre, aztán nevezem szexista kirekesztő parasztnak, aki elneveti magát ezen. Illetve volt idő, amikor bohócmintás nadrágban, piros hajjal és félmeztelenül volt dolgom, de akkor nevetve vállaltam, ha valaki kurva hülyének nézett, mert speciel igaza volt, akkor éppen kurva hülye voltam, és élveztem is. És ki merem mondani, ha valaki egy nyilvánvaló randa, erőszakosan arcba tolt dekoltázzsal támad, az nem egyéniség, hanem ordenáré. Ha valaki a fordított trapéz alakú altestét beleszippantja egy olyan streccs bőrnadrágba (gondolom, valamilyen vákuum-kamrában, vagy orvosi segítséggel, vagy nemtom), és ott recseg előttem lépésenként, akkor én menekülök.
És a másik oldalra is hadd mondjak példát. Egy túrabakancs is tudja vonzani a szemet. Egy kapucnis melegítőfelső is van, akin botrányosan nőies. Egy bojtos sapka néha többet ér egy 20.000 ft-os frizuránál. Egy jól megválasztott 500 ft-os kendő néha pont úgy takar két ponton, hogy nem bírom levenni róla a szemem. Az elegancia nem márkafüggő. A stílus nem pénz kérdése. Az intelligencia minden alkalomra jobban öltöztet, mint a korlátlan bankkártya. Az önismerettel rendelkező nő pedig 25 kiló plusszal is vonzóbb lesz az akár labdaseggű, szúrós mellbimbójú közönséges libánál. Egy ősz hajú arcot láthatatlan sminkkel pedig mindig tovább nézek, mint a tarkóig húzott tusvonalat. A gyönyörű szarkalábak egy intelligens szem körül ezerszer szexuálisabbak, mint a top feszes bőr egy kőbuta arcon, vagy egy csak látszatra ápolt női testen. Ja igen, talán nem elhanyagolható szempont: aki úgy öltözik, hogy az igénytelen férfiak igényeinek feleljen meg, az ne lepődjön meg, ha ilyenek fogják vonzónak találni. Az igényes férfi sem tudja a 9 féle smink-ecsetedet megkülönböztetni, de észre fogja venni, ha repedezett a bőr a sarkadon. Ha eldugod (de tényleg), mert csak leszaladtál a sarokra kenyérért, vagy kontyba van hajítva a hajad, mert nem volt időd megmosni, mielőtt letoltad a babakocsit, az viszont emberi, vonzó és tök oké, ne aggódj. De ha láthatóan úgy akarsz tetszeni, hogy ezekkel nem vagy tisztában, azt zokon fogom venni. Ahogy te is az érdektelenségemet, de hát ez már így megy.
Ne azt akard kitalálni, hogy nekem mi fog tetszeni, hanem azt, amiben te tényleg te vagy. Egy normális férfinak sosem az fog tetszeni, hogy te faszán meg tudsz felelni az ő ízlésének, vágyainak, vagy elvárásainak. Hanem az fog neki tetszeni, ha te nagyon határozottan valamilyen vagy. Abban viszont komfortosan mozogsz, abban magabiztos és hiteles vagy, abban érzed magad nőnek, abban vagy az a karakter, amelyik karakter vonzóvá fog válni a számomra, ha az hozzám passzol. A normális férfi nem simulékony gyurmát keres maga mellé. Az egy másik kategória. Az ugyanolyan tetoválások, ugyanolyan melegítő ugyanolyan sportcipővel megoldások egy másik "szellemi" kapocs megtestesítői. Én nem akarom elítélni azt sem, aki mocskos nagy bicepszeket keres, amire mindig hetyke didkókkal akar rezonálni, mert ezzel a világgal kicsit úgy vagyok, mint Laci Betyár művészetével - nagy ritkán rácsodálkozom, hogy milyen sok embernek otthona ez a környezet, egyúttal hálát adok a szüleimnek, és magamnak, amiért nekem nem.
Azon pedig szintén nem lepődöm meg, ha a fiatal lányok elveszettek ebben a médiavezérelt világban, ahol hamis képeket, hamis idolokat kapnak, ahol ribancokat vetítenek eléjük követendő példaként, ürességet karrierként, mocskot értékként, stílustalan birkaságot egyéni stílusként. Nyilván iszonyatosan nehéz értékeket találni egy olyan világban, ahol az anorexia mintegy 2 éve ciki, előtte a követendő példa volt. Ezeknek a lányoknak mindenképpen meg kéne tanítani, hogy egy nő öltözködését nem határozhatják meg kizárólag a környezetének elvárásai, a photoshoppolt hazugságok és mindenféle külső nyomás. Egy nő öltözködését alapvetően annak kellene meghatároznia, hogy adott nő mennyire ismeri, mennyire tiszteli, mennyire szereti önmagát. Egy nő öltözködését az intellektusa legalább annyira meg fogja határozni, mint a spinning órák eredményei a tükörben.És ha tényleg így lenne, a világban a jelenleginél sokkal-sokkal több önmagával elégedett, megbékélt, normális, jókedvű nő járna a jelenlegi elképzelhetetlenül, elszomorítóan sok szorongó, megfelelni vágyó, saját magát és saját útját kereső nő helyett. És az ugye nekik maguknak is, nekünk fiúknak is sokkal jobb lenne. :)
