2018. március 5., hétfő

Az egészségügyi ellátás halottnak nyilvánítható



Mint minden nagy rendszert, avagy az élet fontos tartozékait, az egészségügyi ellátást is óvatosan kell értékelni, ám annál határozottabban. Nem aszerint kell értékelni, hogy mit nyújt, hanem aszerint, hogy mit nem. És hogy környező, vagy működő országokban mit jelent az, hogy működik egy nagy rendszer. Viszont pusztán hibákat és hiányosságokat felsorolni és vagdalkozni persze értelmetlen, a bezzeg országokkal is csínján illik bánni, mielőtt az első ellenérv az USA lesz, hogy na és ott mekkora a gond ugye, hiszen ott biztosítva sincs egy csomó ember ésatöbbi.

Én értem. És azt is értem, hogy a példák és ellenpéldák mellett önmagában az egészségügy értékeléséhez olyan statisztikákra és tanulmányokra volna szükség, amelyeknek ma jelentős része hamisított, vagy "kreatívan" kerül értelmezésre. Ezek híján, és szakértőkkel készített mélyinterjúk nélkül mindössze arra szorítkoznék, amit az ember egyfajta elfogadható minimumnak tekint, mint alapszolgáltatás, és arra szorítkoznék, hogy a nyilvánvaló hiányosságokból következtetést vonjak le.

Az ugyanis nem a kampány része (akárki akármit is szajkózzon), hogy az országban az utóbbi években drámaian elszaporodtak a kórházi rémtörténetek, a horrorisztikus leírások és ezen esetek különféle vérfagyasztó részletei. És mielőtt ebbe belemennék, egy dolgot leszögeznék: ezek nem a tudnodkell.hu és az istenbizony.com klikkvadász baromságai. Az a döbbenetes, hogy néhány év alatt szinte mindenkinek vagy lett egy saját története, vagy közvetlen ismerősével történt valami. Valami elfogadhatatlan, valami korábban nem tapasztalt súlyos rendszerhiba, ami valami orvosnál történt. És a jelenség gyakorisága összességében az, ami döbbenetes.

Félreértés ne essék. Akik Magyarországon élnek, azokat nem lehet ma, 2018-ban kiborítani azzal, hogy szegényes közkórházi kosztról fotókat posztol bárki. Sok éve így van. A kórházi vécét is hiába fotózod le, az is ocsmány elég régóta. Nem a nulláról indulunk, amikor a mai témánkról beszélünk. Minden magyar ember látott már törött csempét, nyikorgó ablakot és ezeréves kórházi ágyat a rendelőben, a kórházban. Tudjuk, hogy nincs normális kaja, az utóbbi néhány évben az ember már gyógyszert, kötszert is maga szerzi be és viszi be, amit kérnek vagy mondanak. Ez már önmagában is nevetséges volna, de az utóbbi idők történeteihez képest ez nulla.

Az újságok tele vannak különféle emberek történeteivel, akiknek apja-anyja-gyereke hal meg a szemük láttára, vagy a műtéti asztalon totál feleslegesen, vagy valami oldalsó folyosón üvölt fájdalmában, és efféle történetek eddig nem voltak. Kommentekben, interjúkban, cikkek százaiban látjuk, olvassuk, hogy ott felejtették, napokig szállítgatták, félig műtötték meg, hogy le se szarta senki a folyosón egy napig. Mostanában már híres emberek is egyre többen megosztják, hogy a saját anyjuk 5-6-10 órát várakozott valahol sérülten, ájultan, súlyos vagy akut állapotban, mert ők is fel akarják hívni a figyelmet. Eddig nem volt az, hogy egyszerűen nem lehetett tudni, hányan halnak meg pontosan különféle teljesen indokolatlan, felesleges, és döbbenetes indokok miatt,  fertőzések, hibák és hiányosságok miatt, de azt mindenki tudja, aki figyel, hogy több tízezres számokat rejtenek ezek a  hírek. Az teljesen nyilvánvaló, hogy a magyar közegészségügyi ellátás az utóbbi 40 év legsúlyosabb drámáján megy keresztül. Szabályosan osztályok zárnak be, mert nincs orvos, ápoló, személyzet. Ügyeletben 50-80-100 ágyat felügyel 1 orvos meg néhány ápoló. Össze-vissza szállított, esetleg szállítás közben meghaló betegek. Folyosókon, lépcsőfeljárókon, földön fekvő, fetrengő, szenvedő  nyomorultak. Omló vakolat, penész, rohadás, lyukak falon, műszeren. Sokkoló eszközhiány, mobil CT az udvaron a teherautón, vagy sehol. Negyed-, félévre előre kapott időpontok a legegyszerűbb rutinfeladatokra. Katasztrofális pénzügyi, ellátási, személyzeti állapotok, ebből adódóan hibák, műhibák, balesetek, időzavar, őrjöngő rokonok, kiégett személyzet, és a betegek állapota, helyzete, lehetőségei - kétségbeejtő. Korábban sosem látott mennyiségű és minőségű borzalmak.

Ma Magyarországon az egészségügyi alapellátás egész egyszerűen nem működik. Aki fizette a TB-t egész életében, és baja lesz, eltörik valamije, vagy beteg lesz, az alapesetben a fenti horrorból válogathat. Ha nincs ismerős orvos, családi, baráti összeköttetés, és/vagy nincs pénz, pénz, pénz, akkor a sima magyar átlagember nagy bajban van.

Én ki merem jelenteni, hogy ez bűncselekmény. Egy, a lakosság szempontjából legfontosabb ellátási rendszert így tönkretenni úgy, hogy az emberek egyébként kifizetik az árát annak, hogy normális ellátást kapjanak, az bizony bűncselekmény. És ha melléteszem demagóg módon, hogy ugyebár mi mindenre szíveskedünk elkölteni az adóvagyont, akkor pedig halmazati, súlyosbító körülményekkel terhelt nagyon durva bűncselekmény egy egész ország ellen. A világ pénzét elszórta ez a kormány égbekiáltó szörnyűségekre. A világ összes plakátját teleírták a haza védelmével. A világ összes tévécsatornája a nemzetről, annak erejéről és egységéről szól.

Miközben a nemzet tagjai sertéspástétomot ebédelnek zsömlével egy szakadt ágy szakadt lepedőjén egy omló vakolatú vizesedő kórteremben, ahol éppen csak fűtés van, de műszer, gyógyszer, kötszer, orvos, ápoló, ápolás, gyógyítás és odafigyelés az sajnos pont nincsen.

Kipukkadnak az urak a pénztől odafent a nemzeti piramis tetején, de a nemzeti lakosság 80%-a szabályos rulettet játszik, amikor kórházba megy, hogy ott vajon jobb, vagy sokkal rosszabb állapotba fog kerülni.

Pokolra való elvetemült gonosz ember az, aki ilyet csinál, ilyet hagy megtörténni, részt vesz ilyenben, nevét adja ilyesmihez, aki pedig nem is átmenetileg, hanem évtizedes léptékben folyamatosan megfojtja és halott állapotban tartja a szektort, az pedig minden politikai hovatartozástól teljesen függetlenül a magyarok ellensége, a szó legegyszerűbb értelmében.

2018-ban pedig már nem lehet sem a szocialista kormányokra, sem a kommunisták 40 évére, se semmire sem fogni a dolgot. 400 milliárd Ft elköltött TAO-val, sok ezer és ezer milliárd forint hülyeségekre és lopásra elszórt közvagyonnal erre nincsen mentség. Mert szemét aljas dolog ellopni az emberek fejlesztési pénzét, ellopni a nyugdíjpénzét, ellopni az adóját, szemét aljas dolog gyűlölettel megtölteni az életüket minden szinten. De simán hagyni őket tömegesen meghalni az nem szemét aljas dolog. Hagyni emberek ezreit és ezreit, hogy teljesen elkerülhető, abszolút felesleges okkal elveszítsék a szeretteiket, arra szavak nincsenek, hogy az micsoda emberi teljesítmény.

És lehet itt politikailag ugatni egymást. Lehet itt mocskolni egymást, hogy ez honnantól nem demokrácia, meg ki az a mészáros lőrinc, lehet itt savazni a másikat minden értelemben. De hogy a politika, a hatalom, az "erkölcs", a közhangulat és főleg a Fidesz kormány 2018-ban Magyarországon ott tart, hogy sima menetben, lelkifurdalás nélkül embereket hagyjon meghalni ilyen döbbenetes módon, az valóban sosem látott új mélysége a közéletnek. Az sosem tapasztalt maró, kínzó új szintje ennek az amúgy is ordenáré szemétdombnak. És én a magam részéről a leghatározottabb hangon kikérem magamnak. Kikérem magamnak ezt az egészet.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése