2018. április 2., hétfő

A társadalomban végzett rombolás elemzése



Olyan mennyiségű és minőségű az információs káosznak és információs zajnak nevezett dömping, hogy abban képzett emberek is csak nehezen találnak értelmezhető utat. Ráadásul a hozzám hasonló kéretlen, névtelen és teljesen megkérdőjelezhető tudású emberek is úgy érzik, majd ők megmondják a tutit, és innentől ember legyen a talpán, aki meg meri saccolni, hogy akkor Magyarország most tényleg a Fidesz által hirdetett európai reformer állam kivételes eredményekkel, vagy egy nyomorúságos romhalmaz befújva kölnivel, hogy a szarszag ne rögtön legyen érezhető.

Aki olvas engem, tudja, hogy a kritikusok táborába tartozom, ugyanakkor remélhetőleg azt is tudja, hogy az oktalan handabandázás helyett érveket, okokat, és összefüggéseket keresve szoktam kritikát megfogalmazni, legalábbis megpróbálom felkutatni az álláspontom miértjeit és megtalálni hozzá azt a kontextust, amiben értelmet nyer egy gondolatmenet, és ami megkülönbözteti az üres hőbörgéstől.

Igen, én azt gondolom, hogy Magyarországot lerombolják és lerombolták. Könyveket lehetne teleírni a rombolás közgazdasági, tudományos, pénzügyi és egyéb aspektusairól, engem viszont megint az ember maga érdekel a legjobban. Az érdekel, hogy az emberrel mi történik, hova jut, hogyan gondolkodik, fejlődik vagy lemarad, és hogy egy országos, valamint évtizedes léptékben mit mutat egy társadalom. És amit számomra Magyarország jelenleg mutat, az az elkeserítő, a riasztó és a felháborító háromszögben látható tisztán.

Egy normálisan működő országban akárki lehet kormányon, néhány dolog közös, úgynevezett megegyezéses alapon működik. Mire gondolok? Épeszű országokban az oktatás, a közegészségügy, vagy az úthálózat, kutatás-fejlesztés, kultúra olyan területek, ahol minden oldal alapvetően a fejlesztés, a minél jobb működés biztosításában érdekelt. Butaságok, hibák, korrupció és lopkodás nyilván ezzel együtt ezer helyen és ezer formában látható, mégis mintha lenne egyfajta közös minimum, hogy a politikai csaták mentén mondjuk nem teszünk tönkre komplett szektorokat évtizedekre (most már kijelenthetjük sajnos..), hogy nem basszuk el egy következő generáció teljes esélyét a jobb életre, hogy nem szórakozunk családok millióival ezekben az ügyekben. Mi több, ezekről az alsó határokon normális helyeken nem is kell beszélni, mert ha elmeséljük-elmesélnénk nekik, mi folyik mélységében Magyarországon, akkor sajnos csak forgatják a szemüket szomorúan, hogy ez ugye nem igaz, amit most mesélsz? Hogy az ugye nem igaz, hogy rászoruló emberek segélyét, szociális lakásait, alapítványi támogatásait lopják el politikusok meg a haverjaik? Ugye az túlzás, hogy hajléktalanok szociális támogatását is ellopják, miközben őket rendőrök baszkurálják az éjszakában, miközben semmilyen rendszer, komplex támogatási program nincs is? Lehajtja a jóérzésű magyar a fejét, hogy debazmeg, hát ez megy. Én sem értem, hogy jutottunk ide. Hogy diákokat bírságoljunk, amiért leléptek a járdáról tüntetésen. Az micsoda cinizmus, micsoda tükre a 2018-as Magyarországnak, nem?

Hát itt tart a társadalmi szintű rombolás. Hogy már ilyet is simán lehet. Mert a rombolás eszköze az elszigetelés. A valóságtól. Az információtól. A lehetőségektől. A fejlődéstől. A külvilágtól. Figyeljük csak meg, milyen átkozottul egyszerűen működtetik:

1. A legkisebb falvakat, kis népsűrűségű, gazdaságilag leginkább elmaradt területeket egyszerűen leválasztották a valóságtól. A határ menti mellett ugyanis építettek egy másik kerítést is. Egy információs kerítést ezek köré a falvak és kisvárosok köré, és visszahelyezték ezt a világot (nem volt persze sajnos nagy ugrás) a 19. századba. Az egész országot szintén, úgy egyébként, de a kontraszt itt még sokkal élesebb.
2. A polgármester vagy jegyző, és a pap (és a kocsmáros) mondják meg, hogy mi van.
3. Mindenki közmunkán van, vagy a környékbeli gazdag vállalkozónak dolgozik.
4. Van 5 tv csatorna, 2 nyomtatott és 15 internetes újság, 10 Facebook csoport, és az összes óriásplakát, citylight, kerítés, stb. Mindenki eléri, amit elér.

És ez csak az egyik eszköz. Emellett a teljes oktatás zuhanásban van legalább 5 éve, minden nemzetközi teszten és felmérésen évről-évre romlanak az eredmények, "természetesen" itt is a legszegényebb, leginkább kiszolgáltatott része veszélyeztetett a társadalomnak. Szegregált osztályok, teljes kilátástalanság, fizikai, oktatási, pénzügyi, munkaügyi röghöz kötöttség. Diktátumok alapján élt élet. A társadalom mintái, példái szintén egy teljesen torz irányba mutatnak. Nem a tudás, a szorgalom, a tehetség, az elvégzett munka számít, hanem hogy kit ismersz, kivel vagy jóban, ki a fontos ismerősöd. Az egész ország számára nyilvánvaló, hétköznapi jelenséggé vált, hogy aránytalan pénzek ebben a rendszerben cseréljenek gazdát, emberek hirtelen meggazdagodnak, elköltöznek, eluralkodott az irracionalitás. Ezek a szörnyű minták sokkal mélyebben és tartósabban tesznek tönkre egy társadalmat, mint azt a felszínen gondolnánk. És ezeket nem lehet utána fél év alatt megszüntetni. Szellem a palackból, szó szerint. Az utóbbi 8 évben elfogadható lett a nyílt gyűlölet, kirekesztés, megbélyegzés. Teljesen a hétköznapok eszköze lett valakit üldözni, karaktergyilkolni, kirúgni az állásából, mert politikailag nem ért egyet. Teljesen szilárd falak épültek a kormányzó párt és körei köré. Elfogadott lett Magyarországon az igazságtalan egyenlőtlenség, a kivételezettek, a belső kör fogalma, elfogadott lett, hogy bizonyos emberekre más törvények vonatkoznak, azaz elfogadott lett, hogy a törvények képlékeny, csavargatható és szelektív dolgok. Elfogadott lett a nyílt színi, tiszta rasszizmus, az iszlám-,cigány-, zsidóellenes megnyilvánulások. Az erőszak, a félelem, a rettegés, a készültség folyamatos pumpálása az agyakba. Feljelentgetik egymást emberek a migráns-pánikban. A miniszterelnök március 15-én azt mondja a színpadon, hogy Harcoljatok! Ezek a hétköznapi emberek hétköznapi életében hatalmas károkat okoznak. 8 év pedig elég hosszú idő ahhoz, hogy egy komplett generáció alól kihúzzák a talajt, mert nincs oktatásuk, nincs perspektívájuk, nincsen versenyképes tudásuk, ahogy mostanra már a felnőtt lakosság egy riasztóan nagy részének sincsen. Egész Európában a legalacsonyabb arányban beszélünk bármilyen idegen nyelvet. Egyes területeken komplett falvak vannak, ahol a 80% az általános iskolát se végezte el. Gimnáziumi férőhelyek száma csökken, egyetemek költségvetése nevetséges. A tudás és a tanulás kinevetett gúny tárgya lett a kormány részéről. A csapatmunka, az együttműködés, az elfogadás, a vita, a kritika, a versenyszellem - csak néhány olyan létszükséglet egy normális társadalomban, amit elpusztítottak. A tisztelet, a megbecsülés, a türelem, a méltóság, az adott szó - nevetséges fogalmak ma Magyarországon. A nyugalom, a csend, a békén hagyás pedig távoli álmok. Egy zárkózott, igazságtalan, ellenséges, elmaradott gondolkodású társadalom lettünk. Átlag magyar ember ott tart a technológiában, hogy elhiszi a Soros plakátokat, és nem érti, hogy Soros György igazából nem indul a választáson, és nem fotózkodott az összes ellenzéki párt vezetőjével, mert nem tudja, hogy mi az a fotómontázs vagy photoshop. Nem érti, mi az a személyre szabott hirdetés és hogy az összes médiából irányított célműsort sugároznak elé, nem érti, hogy egy tévéműsor hazudhat is, nem érti az alap összefüggéseket sem. A magyar átlag lakosság 2018-ban még mindig ott tart, hogy tojást, krumplit és muskátlit osztogat a politikus kampányban és ez működik. Ez lenne a bazi fejlett mintaország? Alapvető élelmiszerek osztogatásával? Éles, nem? Mintha az Amazonnak csak fax-száma lenne, nem?

Ebben a közegben eszetlen rombolást végez ez a pusztító stratégia. Közben a kutatás-fejlesztés sehol sincsen, a világ technológiai értelemben minden évben 3 évvel kerül távolabb tőlünk, a tudatos elszigetelés pedig a gondolkodás, a state-of-mind alappillére lesz. Magára marad ez az ország, és egy idő után azért nem fognak elmenni belőle, mert se nyelvet, se versenyképes szakmát, se a színvonalas munkavégzés képességét nem fogja tudni a magyar. És itt ragad.

Ha jövő héten megállna ez a téboly, és elkezdődne egy nagyon tudatos építkezés, felzárkóztatás, már akkor is 15-20 évbe telne, mire az általános közgondolkodás elkezdené magára nézve is alkalmazni az úgynevezett közös minimumokat, amelyekben meg kéne persze állapodnunk. Azokat a minimumokat, amiket ha nem lépnénk át, akkor egy élhető, épeszű, magát és a világot reálisan látó, progresszív, okos kis ország lehetnénk, jó ötletekkel, profin menedzselt rendszerekkel. Kihasználva pont, hogy nem nagy ez az ország, tehát alapvető rendszerei sem olyan bonyolultak és hatalmasak, hogy azokat ésszerűen ne lehetne tisztességesen működtetni.

Ezt a fröcsögést, ellenségeskedést, és egymás üldözését kellene befejezni. Megérteni, hogy abból nem lesz itt ország soha, ha az egyik fele kinevezi a másik felét ellenségnek, sőt nem-magyarnak. (Ebbe is érdemes belegondolni: Úgy leszünk erős és nagy magyar nemzet, hogy először is megfelezzük magunkat. Mesélj még róla, bazmeg.) A következő posztot pontosan erről fogom írni, hogy mit jelent és mit okoz, hogy magyarok a magyarok ellen vonulnak, élnek, gondolkodnak és cselekednek éjjel-nappal. Hogy a pusztításban mit jelent ez a kis epizód, mert ez egy külön fejezet sajnos...



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése