2018. március 15., csütörtök

Szemen köpte, kiröhögte és elárulta Magyarország az igazi márciusi ifjakat




Elgondolkodtató, hogy éppen 170 évvel a márciusi forradalmi események után hova jutott az az eszme, az a gondolkodás, az az értékrend és az a szenvedély, ami az akkori fiatal magyarokból kirobbant, amelyik az akkor magyarok hatalmas tömegére átragadt és amelyre azóta is olyan büszke mindenki, aki magát magyarnak vallja. Mennyire tudtuk életformává tenni, mindennapjainkká tenni ezeket az értékeket? 170 évvel később mennyire lehetünk büszkék magunkra, és mennyire kell kritikusnak lennünk magunkkal szemben? Mit mondana rólunk Petőfi és Táncsics, hogyan beszélne velünk, nekünk vagy rólunk Kossuth és Vasvári, ha ma látna, ismerne minket? Milyen beszédet tartana az első felelős magyar miniszterelnök egy mai tömegnek?

Mennyi költői, mennyi végtelenül szomorú, egyszerű kérdés, amelyre minden jóérzésű magyar ember tudja a választ. Lehajtott fejjel, valószínűleg a szégyentől sírva állna, dadogva-motyogva vallaná meg a mai tiszta lelkű magyar ember az ország történetét, ha most időgépbe ülhetne, visszamehetne az időben, és azon a márciusi délelőttön besétálhatna a Pilvaxba.

Elmondhatná a mai magyar ember, hogy minden, amiben a Pilvaxban hittek, egy szánalmas hazugsággá vált az idők során. Minden, amit akkor akartak, megbukott. Minden, amiért harcoltak, áldoztak és meghaltak, az felesleges volt, mert a magyarok nem lettek olyanok, mint ők, hanem a magyarok elárulták őket, és az eszméiket, a magyarok szarban hagyták, letiporták, meggyalázták és lehugyozták a márciusi ifjakat, minden elképzelhető módon méltatlanná, igaztalanná és vállalhatatlanná váltak mindenre, amit a Pilvax és az a nap tanított, taníthatott volna nekik. A magyarok még arra is képtelenek, hogy mindezzel szembenézzenek, mindezt beismerjék, mert nem keresik, nem igénylik az igazságot, szeretnek hazugságokat ismételgetni, átverni magukat és egymást, a magyarok nagy tételben és nagy tömegben szeretnek álomvilágban élni.


Először is mert a magyarok nem testvérek. Nem úgy tekintenek egymásra, nem tanultak meg Tőletek, kedves forradalmi fiatalok, összefogni, nem tanultak meg és nem szeretnek egyetérteni, a magyarok gyűlölik egymást. A magyarok szétszakadtak és vallási szektákba tömörülve fröcsögnek egymásra. Nem kell nekik ellenség, mert ott vannak ők egymásnak. A magyarok utánatok még 150 évig szinte végig különféle hatalmak szorításában, tőlük függésben, velük alárendelt szövetségekben vagy színtiszta elnyomásban éltek. Abban a pillanatban, amikor a magyarok minden külső kényszertől, hatalomtól, nyomástól és függéstől megszabadultak 1989-ben, abban a pillanatban a magyarok nem egymás kezét fogva egy irányba indultak, hanem azonnal egymás torkának estek. 10 év sem telt el, a magyarok békíthetetlen táborokra oszlottak fel, és az egyik tábor tagjai többé nem tekintették magyaroknak a többi magyart. A magyarok idegen hatalmakat és idegen befolyást hívtak és hívnak segítségül, hogy a saját honfitársaik ellen fordulva elnyomják, lenyomják egymást, és nem a múlttal, sem egymással, semmivel nem néztek és nem néznek szembe soha -  a magyarok ugyanis nem konstruktív, hanem destruktív nép.

170 évvel utánatok az általatok megfogalmazott 12 pont nem értékeink büszke listája, hanem fájdalmas kudarcaink listája. Nemhogy béke, szabadság és egyetértés nincsen, hanem homlokegyenest, egyesével folyik az ellenkezője. A magyarokat nem a béke, hanem a gyűlölet tartja össze. Nem szabadság van, hanem a hatalom üldözi, gyötri, zsarolja, kihasználja, uralja a népet. Nem egyetértés van, hanem a hatalom kifejezetten plakátokon, és százmilliárdos kampányban szítja a gyűlöletet, egymás ellen fordítja a magyarokat, ellenségeket gyárt és kínál fröcsögésre a magyaroknak, akik hálásak ezért, mert ebből értenek.

A 12 pontot felsorolni is felesleges, fájdalmas, és szégyenteljes. Nem sajtószabadság van, hanem statáriális diktatúra, az állam és kormánypárti politikusok kezében lévő, politikai propagandát fröcsögő sajtó van, személyi kultusz és pontosan olyan rendszer, ami ellen fellázadtatok. Hazug, elnyomó, szélsőséges, igazságtalan, arcátlan és gátlástalan hatalom van, csak ezek most magyarok. Nincs közteherviselés, mert egyetlen ember rendelkezik az egész országgal, annak minden vagyonával, élet-halál ura, mindenki főnöke. Nemhogy törvény előtti egyenlőség nincsen, hanem vannak az érinthetetlenek, és vannak a jobbágyok. A maguk által kinevezett urak visznek mindent, diktálnak mindenkinek, felette állnak a törvénynek és felette állnak a népnek. Színleg választott képviselőink vannak, valójában hűbéruraink vannak, akik tűrnek és használnak, vagy büntetnek bennünket. Nem megszüntettük az 'Urbéri viszonyokat', hanem 170 évvel utánatok napszámosok és modern rabszolgák, földesurak és uradalmak vannak Magyarországon. Nincs "esküdtszék" meg törvény előtti egyenlőség, hanem vannak a kiválasztottak, akiket véd egy Főügyész, aki akkor is megvédi a hatalom kiszolgálóit, ha azok loptak, csaltak, vagy gyilkoltak, és aki megvádolja, meghurcolja, és bebörtönzi a hatalom ellenségeit. Nem szabadon bocsátjuk a politikai foglyokat, hanem most újra vannak politikai foglyaink, a hatalom által üldözöttek, akik fel mertek állni, be mertek szólni, akik véleményt, kritikát mertek megfogalmazni. Kiszolgáltatott, reményvesztett, kivéreztetett ország vagyunk - csak most magyarok végeztek ki bennünket.

Az aradi 13 közül 8-ra azt mondaná (és mondja) a mai hatalom, hogy mocskos migránsok, és elüldözné őket. Aki kinyittatná ma Táncsics börtönét, azt gyorsított eljárásban kaszálná el az ügyészség. Feleségét, családját kirúgnák a munkahelyéről, gyerekeit megfenyegetnék az iskolában. Aki a Nemzeti lépcsőjén gyújtó hangú verset mondana el kiabálva, ahhoz kiszállna a NAV, de előtte bevinné a rendőrség indok nélkül 72 órára, és minimum megaláznák, de néhány pofon is elcsattanhatna. Aki a hatalom elleni forradalmi fellépésre invitálná a magyarokat, azt letartóztatnák, kirúgatnák, megfenyegetnék. A márciusi ifjakat a hatalom által odarendelt kopaszok ütnék bottal a mai Magyarországon. Cégeikre NAV-, Nébih-, munkaügyi ellenőrzés várna, tiltólistára kerülnének sajtóban és pályázatokon, támadás alá kerülne a weboldaluk és a Facebook oldalukra őrjöngő Habony/Rogán trollok írnának naponta 200 mocskolódó kommentet. A hatalom befenyítené a munkáltatóikat, az alvállalkozóikat, fekete listára kerülnének az állami vállalatoknál és a hivatalos szerveknél. 

A márciusi ifjak ma csendben hazamennének a Pilvaxból, szégyentől pirulva, tehetetlenségtől félőrülten. És nem azért, mert gyávák lennének ma belevágni. Hanem azért, mert látnák, hogy mi lett abból, amit akartak, amit csináltak. Látnák, hogy a magyarok nagyobb részét nemhogy nem érdekli az, amiről beszélnek, hanem egyet sem értenek vele. Látnák, hogy a magyarok nem akarnak sem függetlenek, sem szabadok, sem bátrak lenni. Látnák, hogy a magyarok közömbösek, megalkuvók, alantasak, ellenségesek, gyűlölködésre hajlamosak, és főként együttműködésre és önrendelkezésre alkalmatlanok. Látnák, hogy a magyaroknak teljesen megfelel egy tőlük független külső hatalom, amelyik megmondja, hánykor kell kelni és hogy kell gondolkodni. Hogy minek kell örülni és mit/kit kell gyűlölni. Hogy hogyan kell gyereket nevelni és hogyan kell dolgozni. 

Látnák, hogy mindaz, amiben hittek, a mai magyaroknak semmit sem jelent, maximum nyűgöt. Látnák, hogy támogatás és összefogás helyett ma kopaszok és forgó szemű rettegő kisnyugdíjasok fenyegetnék őket ököllel, táskával, savval, feljelentéssel, agyonveréssel. Látnák, hogy ez az ország nem tud annyi ideig elnyomásban élni, hogy abból elege legyen, mert ez lett a lényege, ez lett a veleje, ez lett a magja, eredője ennek az országnak. Elvesztette ez az ország az önrendelkezés képességét, és az igényt rá. Látnák, hogy ez az ország nem tud annyi ideig szegénységben, kirekesztettségben, igazságtalanságban és boldogtalanságban élni, hogy a szükségben megszeresse, tisztelni kezdje, értékelni kezdje magát, és egymást. Látnák, hogy a magyarok nem tudják soha jobban szeretni egymást, mint amennyire utálják egymást. Látnák viszont, hogy ehelyett milyen kíméletlenek, igazságtalanok, kegyetlenek és gátlástalanok egymással a magyarok. Mennyire nincs bennük se együttérzés, se könyörület, se közösségi érzés, se kímélet egymás iránt.

És látnák, milyen gyötrelmesen kevés kivétel van a fentiek alól. És látnák, hogy azok a kivételek mennyit szenvednek, mennyit próbálkoznak és hányszor, de hányszor buktak el, amikor megpróbálták a magyarokat szeretni, egymáshoz közel hozni, vagy megváltoztatni.
És látnák, hogy ez nem 3-4 rossz hónap vagy év statisztikája, hanem évszázadoké.
És látnák, hogy mindez nem azért van, mert a történelem, a körülmények, vagy az események kegyetlenek voltak a magyarokhoz. Hanem kizárólag azért, mert a magyarok voltak kegyetlenek, ostobák, rövidlátóak magukhoz és egymáshoz, és mert a magyarok nagy tömegben, hosszú időn át  - ilyenek


Sajnálom, kedves forradalmi ifjúság, sajnálom, kedves Pilvaxos csapat, de mindaz, ami valaha kedves, szent és fontos volt nektek és nekünk, kivételeknek - az csak nekünk fontos. Sajnálom, de a többség nem ilyen. Nem szeret, nem tud és nem akar ilyen lenni. Sajnálom, és tisztelettel bocsánatot szeretnék kérni Tőletek. Köszönöm, hogy utat mutattatok, köszönöm, hogy rávilágítottatok, vannak és mindig is voltak normális értékek mentén gondolkodó, tisztességes és kulturált magyarok, és elnézést szeretnék kérni tőletek, amiért ilyen méltatlanokká váltunk hozzátok és az eszméhez, amit leírtatok, vallottatok. Hogy ilyen szégyenletes ország lettünk ahelyett, amiért harcoltatok és meghaltatok. Sajnálom, hogy ilyen nyomorult, szánalmas és szégyellnivaló bizonyítványt állított ki magáról az utókor, hogy egy csapat szarházi bunkó lettünk méltó utódok helyett. Hogy precízen azt tettük, amitől óvtatok bennünket. Hogy olyanokat választottunk magunk közül vezetőknek, akik megtestesítenek mindent, amit gyűlöltetek, és megvalósítottak mindent, ami ellen harcoltatok.

Szégyellheti és lehúzhatja magát az az ország, amelyik megalázza és kiröhögi a hősei eszméit,
amelyik elárulja a jelképeit, amelyik meggyalázza a bátrak emlékét azzal, hogy 
undorító, cinikus, mocskos módon olyanná válik és olyanná teszi az országot,
ami ellen harcoltak azok, akik még hittek a magyarokban, mert még volt miért és miben hinni.

Szégyellem magam azok helyett, akik magukat szégyellni is gyávák és hazugok,
szégyellem magam az őseink és a gyerekeink előtt, akik nem ezt várták tőlünk,
szégyellem magam az értékeink és a lehetőségeink előtt, amiket leköpött ez az ország
és külön szégyellem magam, amiért a történelmünk legnagyobb lehetőségéből ezt tudtuk kihozni.

Megérdemeljük a jelent, amit élünk és megérdemeljük a jövőt, amit teremtettünk, teremtünk magunknak.

Takarodj a szemem elől, Magyarország,
takarodjatok a szemem elől, magyarok.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése