2014. április 7., hétfő

Majd én szégyellem magam mindegyik helyett


"I don't want to start any blasphemous rumours,
but I think that God's got a sick sense of humour,
and when I die, I expect to find him laughing."
(Depeche Mode)



Viszonylag rövid prológ:

38 éves vagyok. Mivel márciusban születtem, a 94-es választáson még nem szavazhattam. Mire eljött az időm, és élhettem az addigra 8 éve működő demokrácia adta alkotmányos jogommal, már nem volt kire jó szívvel szavazni. De azért elmentem nyilván. Azóta egyszer sem volt, akire jó szívvel szavazhattam volna. Basszátok meg, tisztelettel.

Választások 2014

Nehéz bárhol is elkezdeni, ugyanis akárhonnan közelítem ezt a tegnapi napot, az előzményeit, eredményeit és várható következményeit, az tragikus. Kezdem a legrosszabbal: közel egymillió szavazatot adtak le a Jobbikra. Minden 8. szavazásra jogosult, és minden 5. ember, aki szavazni ment. Itt be is fejeződhetne a poszt. Ez a tény nem a bosszankodva legyintek kategória. Hanem az a kategória, amikor gyöngyözni kezd a jóérzésű ember homloka. Amikor az a kérdés fojt meg, hogyha ez ennél egyetlen lépéssel is rosszabb lenne, az mit is jelentene a gyakorlatban, srácok? Jelentkezzen, aki nem érti. Elpirulok a szégyentől.

A győztesekre kevésbé szeretnék fröcsögni. Egyrészt megtettem, ami tőlem telik, a magam egyszerű módján. Ezen a blogon, baráti beszélgetésekben. Ilyenek vagytok, srácok. Erre van szükségetek. Ez egy ilyen ország. Nem lehet és nem is szabad vitába szállni olyan meggyőződéssel, ami az én értékeim szerint a vallási fanatizmushoz hasonló. Ha a csökkenés ma Magyarországon növekedés, hát kérem akkor az. Ez meg itten egy pukkasztott egyes, ha megvan Galla haszonbank tikettes jelenete. Ha 600.000-rel kevesebb szavazat is 2/3, akkor jólvan. Ha kevesebb szavazat elég a 2/3-hoz, mint amivel kikaptatok 2002-ben és 2006-ban, akkor én a magam részéről gratulálok. Tényleg. Jövőre induljon el a Puskás Akadémia a jelenlegi kerettel (és egy pici szabálymódosítással) a kerekes székes focibajnokságban, és a bajnokavatóra jöjjön el Pelé és Platini is, mert akkora eget rengető győzelem lesz.

Mégsem ti vagytok az igazán elkeserítőek, ti pont az csináltátok és csináljátok, amit vártam tőletek. A teljes túloldal, na a sokkoló rémület ott van igazán. Néztelek Benneteket a színpadon, ahogy néztelek Benneteket a saját és az ellenfél plakátjain is. Ti sem csináltatok mást, mint amit elvártam tőletek: elárultátok, és magára hagytátok az országnak azt a részét, akit 4 éve egyszer már arcon szartatok. Avagy le se szartatok. Ti, kedves túloldal, 4 éven keresztül arra sem voltatok képesek, hogy a személyes, társadalmi, gazdasági, politikai konzekvenciáit levonjátok és eszetekbe véssétek annak a bizonyos 8 évnek 2002-10 között. Ahogy arra sem, hogy megértsétek a Fidesz politikáját, ellenszerét kidolgozzátok, jobbat, vagy egy vállalható másikat ajánljatok. És ahogy arra sem voltatok képesek, ami az alfája lett volna az egésznek: megújulni, megújulni, megújulni. Nem voltatok képesek megvívni egymással a meccseiteket. Megérteni, hogy két ciklusban összesen 12 év kormányzás után (és főleg annyi pénzzel, hm?!) itt az idő eltűnni. Ha komolyan azt gondoltátok, hogy Kóka és Demszky, Kovács László és még néhány hasonló forma eltűnése elég lesz, hát az elég szigorú hülyének nézése a saját táborotoknak. Nem hogy az ellenféltől nem lehet ezzel szavazókat szerezni, vagy bizonytalan milliókból, de ez még a saját tábornak is vérlázítóan kevés. Egyfajta bocsánatkérés-képpen, vagy a megújulás ígéreteként. Vagy tényleg azt hittétek, hogy elég lesz? Nézzetek már magatokra a színpadon... Uraim. Excuse me?

Nem akartatok nyerni. Nem akartatok semmit, csak kifogásokat keresni, és megúszni ezt az egészet. Az egész banda azt sugallja, hogy itt még senkinek nem volt egy tisztességes merevedése sohasem. Kezét tördelős mindenfelé nézés van. Tudtátok, hogy lejteni fog a pálya, meg lesz fizetve a bíró, és nagyobb lesz a kaputok. De nem óvtátok meg a meccset, és nem szóltatok 1 évvel a meccs előtt a szurkolóitoknak, hogy nem fogtok kiállni, mert ez már nem is foci. Hanem az öltözőfolyosón lerugdostátok egymást a meccs előtt bazmeg, aztán a 6-0-nál a kék foltjaitokat mutogatjátok, és most szóltok, hogy nem volt fair meccs. Aztán meg vagytok lepve, hogy az ínyével szotyizó közönség levizeli a fejeteket megértő bólogatás helyett. Lett volna lehetőség emelt fővel kikapni, megmutatni a szurkolótábornak, hogy már azon az úton jártok, ahol egyszer majd a győzelem is szóba jön, de a munkától nem ijedtek meg, a régi, öreg elhasznált csapattagok meg már a lelátón ülnek. Lett volna lehetőség nem rettegve pályára lépni, hogy jajmiafranc lesz, ha véletlenül nyerünk, jesszusmária. Képzeld csak el, ha ezután a kampány, meg ezután az eredmény után mondjuk közvetlenül EP meg Önkó választások is lennének, hogy ilyen "első kör" után milyen hatalmas bizalommal kezdhetnétek meg a.... jaaaaaaaaaaaaaa. jaaaaaaaaaaaaaaa.. hát ja bizony, bazmeg. Hát ja bizony.

A Fideszre meg nem kell mutogatni. Senki ne nyomja most a meglepett, vagy ledöbbent műsort. Ne sziszegjen fél év múlva a Nemzeti Italboltban, Nemzeti Pékségben, Nemzeti Kuplerájban, vagy a 2014. október 23-i gyűlés láttán a friss Kossuth-téren, amikor a Nemzeti Őrségváltáskor csattanó nemzeti bokák hangjára kiesik az első könny a még néhány életben lévő dédi szeméből. Inkább tessék leülni a konyhában a most érettségizőkkel arról beszélni, hogy miképpen kell kivédeni az egyetemi Jobbik támadási hullámát, avagy miért fontos külföldi, szabad, vállalható egyetemekre járni és felkészülni arra, hogyha már nem csak finnyogó liberális idegenszívűek szerint kell mihamarabb távozni innen, hanem a gyerekek számára valóban az lesz a dilemma, hogy beállunk a fidesz által felfújt gigantikus állami szféra valamelyik pudingcégébe (önt is csókoltatja a Dunántúli ÁFÉSZ), vagy megpróbálunk a külföldi versenyszférában rohadt nehezen boldogulni, de legalább valós szakmai tapasztalatot szerezni, valóban széles látókört tanulni társadalmilag, morálisan, világnézetileg, értékrendileg. Tessék végre egyszer és mindenkorra megérteni, hogy mi a különbség eközött: tolvaj, hazug, értéktelen, hazafiatlan, egyoldalú és nyomorult, és eközött: tolvaj, hazug, értéktelen, hazafiatlan, a jogállamiságot felszámoló nyomorult. És akkor talán lesz egyszer valaki, aki mondjuk bevállalja, hogy ő tényleg hazafi. Nem csak ugatja.

Mérhetetlenül szomorú nap ez a tegnapi. És minden elképzelhető politikai oldalon, minden magyar felnőtt ember életében a mai naptól 100%, hogy elérkezik az a pillanat, amikor a gyerekei/unokái egyszer a jövőben a szemébe fognak nézni, és azt fogják kérdezni, hogy miért nem lehetett akkor valamit csinálni? És ki-ki a mai preferenciája, és értékei alapján fogja szégyellni magát, hogy hát kicsim, nem is tudom. Pedig tudtuk. Ma is tudjuk.

Mindenkinek egységesen borzasztó lesz ezután nem kell féljetek




2 megjegyzés:

  1. ,,Ti sem csináltatok mást, mint amit elvártam tőletek: elárultátok, és magára hagytátok az országnak azt a részét, akit 4 éve egyszer már arcon szartatok. Avagy le se szartatok.''
    Így igaz!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ha a 2002-2006-ig tartó időszakra gondolsz, akkor 1-et értek!

      Törlés