2012. november 17., szombat

MagyaLOLszág (legyél a holnapban rejlő bizonyosság...)

Kezdem in medias res a rossz hírrel, mert nincs kedvem lagymatag bevezetőt írni arról, amiről akármennyit tudnék írni, de bemutatni senkinek sem kell. Tehát a szar hírem az, hogy legkésőbb 3 éven belül Magyarország 17-60 év közötti lakossága nagyságrendileg 100%-a, azaz egyszáz százaléka legalább egyszer fel fogja (ha felszisszentél itt, akkor te már megtetted), tehát fel fogja tenni magának egyszer a kérdést, hogy itt akar-e élni ebben az országban, vagy megpróbálja inkább máshol?

Manapság igen divatos kérdés ez, kávéházakban, társaságban napi szinten, a net praktikusan dugig van ezzel a blogoktól a komment-erdőkön át a cikkek, statisztikák és tanulmányok, plusz a hivatalos faszságok végéig. De miért? Mit humorizál ezen a showderes gyerek, miért van erről képregény, és viccek hada, mi a tököm van itt?

Nos, szerintem itt egy burkoltnak induló, ám annál élesebben kirajzolódni látszó, egyre határozottabb középső ujj van premier plánban, mellette egy klasszikus párbeszéd-buborék, benne egyetlen csupa nagybetűs szóval: lófaszt.

Arra gondoltam, hogy ezt a szót kissé kifejtem. Bizonyára lesz benne a nyugalom megzavarására alkalmas mondat, de mégsem politizálni fogok, csak egy rössel kiengednék egy cseppet abból a gondolatmenetből, amit egyik oldalon a neveltetésem, aztán az értékrendem, a korlátaim, a társadalom korlátai (mennyire nem ugyanaz, a &@{}va életbe), másik oldalon meg a kreatív könyveléstől a kopasz dzsippes vállalkozók közösségépítő vezetési stílusán át a Házibuli Attilával című örökérvényű műsor okozta kölcsönhatások fejtenek ki bennem.

Ne kelljen akkora demagógiával kezdenem, hogy Magyarországon mennyivel rendezettebb az élet, mint a világ számos országában, és azzal is számoljunk le alaptételként, hogy van mit ennünk, igen, tisztában vagyunk vele és hálásak vagyunk érte, leírva, pont, haladjunk. Nem is ettől vagyok kissé feszült. Attól vagyok, hogy mennyivel lehetne jobb a jelenlegi helyzet, az életkörülményeink, a mindennapjaink, ha nem egy tulajdonképpen példátlanul hülye ország lakossága volnánk. Úgy értem, imádom, hogy a taxis a bontóból 500-ért szerzett biztonsági öv végződéssel öli meg a japán mérnök mindig sípoló komplett elektronikai mechanizmusát, de baaaaaz. Ugye megvan az érzés? Hogy tele vagy olyan sztorikkal, amik elvben a magyarok tökösségéről szólnak, de ugyanennyi szól arról is, hogy hajmeresztő baromságokkal rombolnak maguk körül?

Megvan gondolom az az urban legend, amikor a NASA kiírt egy pályázatot péksüteményre. Hogy az eddigi cucc telemorzsázza az űrhajót, meg a súlytalanságban a szemét, meg takarítás, meg tököm – az a pályázat tárgya, hogy gyárts olyan pékárut, ami nem morzsázik, ha kettétöröd. Laborok, kísérletek, pályáznak sok országból, nem morzsál, majdnem tökéletes, tele van minden étkezési ragasztóval, aztán megjön a magyar pékség egy A4 oldal terjedelmű pályázata egy fotóval, amin egy akkor zsömle van, ami befér egyben a szádba?!? Állítólag meg is nyerték a melót…

Elmondanád nekem ezek után, hogy hogyan tud ugyanez a népség arra jutni, hogy kvázi büszkén meséli mindenkinek, hogy a tipikus magyar az a szomszéd-tehene-is-dögöljön-meg típus? Tényleg az, de miért? Hogy jutottunk el odáig, hogy a pesti vicc szerint egynél több magyar nem tud egyetérteni semmiben, hogy a magyaroknak a csibészségéről – ravaszságáról mindkét előjellel elég sok sztori szól, és a többi?
Mi a fene bajunk van nekünk? Itt ülünk Európa földrajzilag legmázlistább helyén, tele mindenféle víztartalékokkal és még annyi, de annyi kinccsel, ami nem kifejezetten utolsó szempont, tele vagyunk tehetségekkel minden területen, ehhez képest nagyjából olyan ritmusban követjük a minket körülvevő világot, mint amikor az idősek otthonában csigaszedés van, és Pista bácsit kérdezik, hogy miért nem sikerül neki, ő meg mondja szegény, hogy mindig lehajolok, és eliszkolnak a mocskok…
Komolyan ennyire tehetetlen bénák módjára kell viselkednünk? Mindannyian ismerünk nem is egy embert, aki a szakmájában halál penge, akár nemzetközi szinten is komoly eredményei, kapcsolatai, lehetőségei vannak, de akkor miért van az, hogy leülsz egy némettel, egy angollal, két dánnal és megpróbálod nekik elmesélni, hogy mit jelent az a szakkifejezés, hogy számlát veszek áfáért, és közgazdász létükre 30 percig nem is értik, miről beszélsz? Kipróbáltuk, komolyan. Amikor levágták, hogy mit mondunk, akkor a dán versenyhivatalnál dolgozó barátunk a kezébe temette az arcát, iszonyúan vigyorgott, és azt mondta, hogy ezt most 10 év tapasztalattal nem akarom elhinni, basszátok meg. Azt kérdezte, hogy kinek jut ilyen egyáltalán eszébe??? Megjegyzem, ő ahhoz volt szokva, hogy szombat éjjel egykor csontra beb@szva Koppenhága egyik kertvárosi vasútállomásán, ahol épp befelé indultunk bulizni a városba (!), ott a srác – mondom, elég kanyar volt már a piától – felkapta a fejét hirtelen, hogy aszta, lejárt a bérletem. Automatához odalép, kártya bedug, bepötyög, kiír, jóváhagy, kezicsók. Álltunk ott leforrázva, tanult, világot látott kis seggarcok, hogy elmész a {}csába, soha eszünkbe nem jutott volna. Ja, ő bérletet vett, cserébe a kijelzőre kiírt másodpercben ott volt egy légkondicionált, tiszta vonat. Éjjel egykor, szombaton. Ott az állam és a lakója így kommunikálnak egymással. Ott se fenékig tejfel nyilván, de azért hahó.

Nem tudnád elmagyarázni neki, milyen egy olyan környék, ahol minden parkoló autó vélhetően összes kuplungja kutyaszaros, mert a környéken hát kevesen teszik meg ezt a szívességet, vagy kevéssé fogná, hogy miről beszélsz, ha elmesélnéd, hogy a taxis óra nélkül hogy megy, és mit jelent, ha egy kőműves azt mondja neked, hogy jóazúgy. Olyanokat lát nálunk, amit filmen se, sohasem. De hogyan is hinné el, hogy megtörténhet az, hogy a pincér a csapvízzel feltöltött ’ásványvizet’ a strand teraszán pisszenve nyitja ki, vagy hogy a parti étteremben 5 különböző étlap van ugyanazokkal az ételekkel, és eltérő árakkal, hogy a főpincér döntse el érkezéskor a vendégre nézve, melyik kell. Gondold végig, milyet sasolna a benzinkutas jelrendszerre a pénztáros és a kutas kölyök között. Képzeld el mit szólna ahhoz egy német, hogy az autószerelőnél használt fékbetéteket szerelnek be neki, a számítógépen beütögetnek mindent, hogy fél éven belül felvillanjon mindenféle hibaüzenet, vagy esetleg a kocsi értékes gyári szélvédőjét kicserélnék egy karcos, megpattant régire, hogy a kis privát biznyák is guruljon már, mermosmér? Valami bajod van? Azok mennyit lopnak, mi? És a nagy cég? A kormány? Ki az anyád vagy te, meg majd én adózzak mi? Hülye lettél? Baszok rátok, majd ha mindenki befejezi, akkor én is. Ismerős sajnos, mi? Az megvan gondolom, hogy a fenti sztorik mindegyike megtörtént eset...

Kérdezz meg az utcán 100 magyar embert, hogy mitől lenne jobb az ország. Elmondja majd kivétel nélkül mind, hogy ki az a MÁS, aki csináljon valamit. Őt hagyják békében, van elég baja, rohadjon meg mindenki, ő nem. A többi, az oldja meg. És közben dögöljön is meg lehetőleg. Egy civilizált országban ha 2 egységnyi üzletet kötünk,  akkor én nyerek egyet, meg te is. Aki picit ügyesebb, kihozza 1,2-0,8-ra. Az átlagos magyar megpróbálna 1,9-0,1-re kihozni, mert nem érdekli, hogy a másik ettől megdöglik, mert majd legalább rájön, hogy ne velem baszakodjon, ugyanezt akarta csinálni, elmegy az anyjába. Egy ügyféllel kevesebb.
És ez így tovább, a végtelenségig. Én ezt nem értem. Fel nem fogom, hogy miért nem jobb megérteni, hogy a lopásnak nincs olyan kategóriája, amiben mindenki kicsit jól tud járni. Abban szükségszerűen lesz valaki, akitől lopunk. Eleve halott a kiindulási alap.
Ez persze ízekre szedhető, támadható, és általánosítani sem lehet. Nem szabad ítélkezni sem, de azért valahova vissza kell vezetni azt, hogy gyakorlatilag minden társaságban most már vannak emberek, akik elmenni készülnek, már elmentek csak most itt vannak, vagy gondolkodnak rajta, vagy félnek tőle, vagy beszélnek róla.
Én is megyek. Nem érzem itt jól magam. Meguntam, hogy a tehetségemet, a képességeimet, az energiámat egy olyan környezetben éljem és égessem el, ahol nem teljesítmény-alapon mérnek, hanem hogy ki kinek a kije, ki ismeri/dolgozott vele/dugta, ki tud okosba, ki tud kreatívan, ki ül ott, ki tudja azt a jattot adni, és minden más pitiáner, kültelki pacsizgatás, ami lássuk be nagyon vonzó, ha a cerkának a jó oldalára kerülünk egy ilyen felállásban, de ez mindig átmeneti, tuti bukó a vége, és onnantól hosszabb időre a rosszabbik vég a napi mikrofonod. Ja, és amíg eljutsz oda, hátazmeg. Úgy értem Geronazzo Mária művészete, a Barátok Közt drámaisága, valamint a Groovehouse is sokak számára igaz érzelmek lelőhelye, de ugye nem feladatom nekem is részt venni ebben? Legalábbis nem kell megriadnom a szervezetem heves ellenkezésétől, amikor öklendezni támad kedve ettől az egésztől? Néha arra gondolok, hogy van-e, aki szereti, hogy az utcán a közterületes-parkolóőr-közlekedési rendőr támadósorral kell folyamatosan szembenézni és ilyen urban street fight-ot nyomni, ahol mindig te vagy, akit el kell kapni, mert nincs jegyed, lejárt 4 perce, hiányos az izzókészleted, vagy eltört a háromszöged, esetleg a gumid bordázata nem megfelelő. És nem kérdezhetsz vissza, hogy figyelj, paré gyerek, szóljál a főnöködnek, hogy egy haverom 10 millió forintért elad nektek egy olyan rendszert, ami minden magyar gépjármű tulajdonosnak küld el mailt egy hónappal azelőtt, hogy lejár a forgalmi, és a szervizben egy kódot be kell ütni a neten, hogy ő vizsgáztatta, és a tulaj nem tud trükközni, a díjat befizeti, a szervizben termelődik a szabályos GDP, hm, miccólsz komám? Ja hogy akkor nem tudtok most 40 pezóra levenni, meg fenyegetőzni, hogy a rendszámot leveszitek? Gondolom, haver. Gondolom.
Ha az utcáról bejutottál egy épületbe, akkor a középpályán ott állnak a hardcore ellenségek:  hitelügyintéző, aki benéz a bugyidba, levesz a rendszer horror lóvéra, könyörögnöd kell, papírjaidat ellenőrzik, basztatnak, hiánypótlás, határidő, rohansz, nem is érted, ami oda van írva, mert Nagykanizsán élsz és háztáji növényeidet cseréled másfél éve cukorra, tejre, tojásra, mert pénzetek egyikőtöknek sincs. Megharcolsz a postán, az önkormányzatnál, lesnek rád az ELMÜ-nél, és figyel rád a biztosítótársaság is.
Soha sehol nem azt érzed, hogy fontos vagy, vagy legalább respektálná valaki bazmeg, hogy százezreket fizetsz egy halom olyan témában, ahol nyilvánvalóan lehúznak, hát muszáj ezeket használnod, nincs beleszólásod az árakba, nem tudsz érdemben válogatni, viszont téged bárki keményen szívathat praktikusan kedve szerint. A gyógyszercég a háziorvosodon keresztül tart fogva, az iskolarendszer a gyerekeden keresztül lát téged, egyszóval fényes, fényes.
Nem kergetek álmokat. Se Londonban, se Madridban, sem máshol nem könnyű. Magyarként még sokkal rohadtabb. Itt marad a család, a barátok, a kötődések ehhez a rohadt helyhez, ami gyönyörű és itt nőttél fel, de ez most elhomályosul és mellé megérkezik az, hogy vajon tudnád-e olyan helyen nevelni a gyerekedet, ahol előre köszönnek a boltban, és mosolyog a néni a sarkon, mert egyrészt egész életében így szokta meg, másrészt nem éhezik, harmadrészt biztonságban van, mert van orvos, gyógyszer, busz, járda, van közösség, és van egymásra figyelés. Az utcában biccentenek egy hét után, a boltos odafigyel rád, a papírmunka megdöbbentően egyszerű, és az érzed, hogy te létezel, és fontos vagy egy közösségben, egy helyen, egy pillanatban. Radikálisan más, mint itt. Rengeteg barát és családtag él már külföldön, és persze a rosszat is halljuk. De a mindennapok harcai teljesen más szinteken zajlanak. 

Pusztán azért, mert más a napod, ha reggel nem az van a sarki kisboltban, hogy a pékáru polcon a kakaóscsiga-túróstáska-ízeslevél csendélet vár, a sajtpultban meg az anikó-edami-karaván szexi összeállítás. Más a napod, ha a keresetedből jó szívvel tudsz megreggelizni valahol, és van is rá időd. Más szinten kezdődnek a problémáid, mert az kérdés, hogy milyen iskolát tudsz megfizetni a gyerekednek, de az nem, hogy fasisztoid szempontok szerint szervezett oktatási rendszerben megfélemlített tanárok fogják-e oktatni a srácokat, vagy olyanok, akik el tudják vinni a családjukat síelni a tanár átlagból?

Ameddig nem tanul meg ebben az országban a többség egymásra odafigyelve, egymást nem irigyelve, alapvető minimumokat betartva létezni, addig itt sivatag lesz. Igaz ez politikusra és nagyvállalkozóra ugyanúgy, mint újságíróra és taxisra, diákra és öregre egyaránt. Ameddig olyan ország ez, ahol sikk rokkantkártyával csalni és olyan rendszert működtetni, ahol ez megtehető, addig Európában mi leszünk a vidéki vándorcirkuszban a bohóc szám, ahol kijövünk hárman a színpadra. Egyik meglopja a harmadikat, amíg az a másodikkal beszél, aztán elgáncsolják egymást, szarba lépnek, és ketten seggberúgják a harmadikat. A közönség meg ordítva röhög.

Én nem akarok ilyen országot, amelyikben utópia a normális élet. Kimondom a lesújtó véleményemet, és közben keresek egy normális helyet, ahol értékelik a munkaerőmet, a tapasztalatomat, a barátságos viselkedésemet, a becsületességet, a kölcsönösség igényét, és az élni hagyni alapokat. 

Inkább közönség leszek, aki röhög ezen, ha már nem hagyjátok bebizonyítani, hogy légtornásznak is elég jó vagyok. Sok társammal együtt.


8 megjegyzés:

  1. No igen, a narancsos megmondta, x munkahelyet teremt. Akik elmennek, azoknak a helyere...

    VálaszTörlés
  2. Nem semmi utopisztikus elmeny evekbe meno kokemeny munka utan ezt kulfoldon elo magyarkent olvasni. Bar en tudtam volna ilyen jol megfogalmazni annak idejen, mi is volt a bajom azza a bizonyos "magyar mentalitassal"...

    VálaszTörlés
  3. Nem semmi megfogalmazás :)
    De azért a végére elkeseredtem... Hát valóban az volna a megoldás, hogy hagyjuk magunkat kiűzetni abból a bizonyos Paradicsomból?!
    Hogy bedőlünk annak a bizonyos ujjnak, ami így irányìt minket?
    Vagy észre vesszük végre, hogy EZ a politika, hogy elhitetik velünk, önszántunkból hagyjuk ott a "trágyadombot, ahol már úgysem lehet semmit helyrehozni, ahol már úgyis mindennek mindegy", hogy aztán- és persze közben- lelkiismeretfurdalás nélkül, előre kidolgozott tervvel a zsebükben illetéktelen behatolók vegyék el Földünket, Otthonunkat, melyet egészen eddig, több- kevesebb sikerrel évezredeken át sikerült megtartanunk, nem hiába!
    Ilyen könnyű lenne átverni minket?
    A Csodaszarvas vezetett ide minket, életfát viselt a fején koronaként, most pedig Mammon fiai veszik el józan eszeteket!
    Összetartásra van szükségünk, hogy átlássunk a homályon, nem a gyűlölet szítására!
    Sötét időket élünk meg most, és ez a sötét sokkalta veszélyesebb a többinél, mert láthatatlan. A sötét elleni egyetlen gyógymód pedig a fény.
    Keressük hát a fényt magunkban, legyünk erősek, és tartsunk össze, mert magyarok vagyunk!
    ...és igen, ehhez őszintének és igaznak kell lennünk, és MINDENKINEK el kellengednie azt a bizonyos 0,9% + nyereséget, elégedjünk meg a jó öreg 1-1 aránnyal, mert itt most sokkal többről van szó, mint a pénz. Itt most arról van szó, hogy lesz-e 10 év múlva olyan, hogy Magyarország.

    VálaszTörlés
  4. Miért van az, hogy a liberálisok kedvelik a trágár szavak használatát? Talán túl sokat megengedtek nekik szüleik, tanáraik?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. mélyen megérintett a lényeg, úgy látom. Nem baj, így van ez jól..

      Törlés
  5. Hat most melegen kezet raznek Veled es csak biztatnalak ennek a lepesnek a megtetelere. Epp ezek az okok es velemenyek miatt, melyekkel szo szerint csak egyeterteni tudok. Meg fel oraig tudtam volna olvasni es csak bologattam es bologattam kozben.
    Januarban az 5. evemet kezdem Angliaban es amit irsz, az pontosan igy van. A hetkoznapi nehezsegek masak, de mar nem a banki, kis bolti, orvosi, semmibe nezo, kekeckedo, baszakado hozzaallas lenyelese miatt es azert, mert nem telik mar meg a jellegtelen Trappista sajtra sem. Valoban mas lesz a helyzet a megelhetes szempontjabol es akik tobben vannak-es keresnek egy haztartason belul, alapvetoen nagyon jol jarnak kulfoldon. Sok minden mas itt, mint otthon, nagyon sok hianyossaga van ennek a rendszernek is, de az emberek keszseggel es kedvesen segitenek, meg fontos a customer service es a penzed, amit jutanyosan es normalis aranyban fizetsz be a fizetesedhez kepest...
    A neha hianyzo magyar kajat magadnak is elkeszited, ha nem, sok orszagban van mar magyar pekseg, kifozde, etterem, szocialis halokon csatlakoznak egymashoz egy kozosseg vagy varos emberei, megosztjak egymassal a tudasukat, pogacsajukat, tortat keszitenek megrendelesre, stb. Ez ma mar potolhato, de itt elve az ember nyelvere tobb tucatnyi mas iz var, a kulonbozo nepek ettermeibol, igy a magyar nem annyira hianyzik.
    Nem mondom, hogy a termal furdo, a jo masszazs vagy az alternativ gyogyaszat elemei nem hianyoznak pokolian, vagy a semmihez sem hasonlithato bucsuk, falu napok, halaszle fozo versenyek, szabadteri koncertek, bogracsozasok, karacsonyi vasarok hangulata, mert itt mas elet var rank, de amikor en ezek miatt ujra es ujra elszomorodok, akkor arra gondolok, hogy "Eltem mar ebben 31 evet...most itt az ideje kiprobalni es megszokni valami mast!" Igy az elmult 4 evem ezzel telt es barmikor haza tudok menni, ha wellness-re vagy egy jo masszazsra vagyom. Semmi nem allithat meg ebben, hacsak nem a haldoklo ferihegyi kiszolgalas, ami szinten egy tipikus 'No Comment' eset.
    Az orszagodat senki nem veheti el toled, sem a gyerekkorod edes-keseru-savanyu, de kedves emlekeit, sem a hazajaras nehai oromet - ha meg hianyozna onnan valami, valaki.
    Igy talan konnyebb felfogni a dolgokat a kintlet alatt, es az ember hamar atveszeli az elso nehez evet, aztan mar repul a tobbi...
    Lehet meg kell majd szokni, hogy nyaron is kabat kell az emberre es itt soha nem lesz csattogos papucsos, sortos 40 fok, de a minusz 25-ot se kell elviselni cserebe.
    Minden szavaddal tokeletesen egyetertek.
    En nem szeretek politizalni, nem is ertek hozza, de en innen ugy latom (epp az altalad is leirt remesen ossze sem hasonlithato peldak miatt) hogy az az orszag nagyon durvan haldoklik...es mintha szandekkal tennek ezt vele.
    Amikor mar OLYAN barataim is azt mondjak, hogy az elkoltozesen agyalnak, akik jol elnek, stabil, jol fizeto munkahelyeik vannak es szeretik a hazajukat, akkor tenyleg baj van. Kezd eleguk lenni es raebrednek, hogy a gyerekeiket mar nem ebben a suttyo rendszerben es 50 eves lemaradassal rendelkezo, mentalis es etikai hozzaallasban akarjak felnevelni.
    Gratula hozza es sok sikert neked, barmely dontes is fog nyerni.

    VálaszTörlés